Új felolvasásban hallgatható a Megtisztulás (MN 8) szutta.

Rengeteg véleményt hallunk arról, hogyan áll a világ és mit kellene tennünk. Miként tudunk ezek között eligazodni?

Az vezet talán nyugalomhoz és a zavar megszüntetéséhez, ha mindent kielemezve végig gondolunk? Vagy talán minden gondolatot megállítva, mély koncentrációban fog megtisztulni az elme?

A szövegben a tiszt. Mahácsunda azért keresi fel a Buddhát, hogy arról érdeklődjön, milyen meditációval érhető el az ilyen bölcsesség.

A Buddha először röviden válaszol, hogy azokat nem kavarják fel a különféle világi vélemények, akik belátják, hogy ezek a gondolatok és nézetek éntelenek: ‘Ez nem az enyém. Ez nem én vagyok. Ez nem az én én-em.’

Más szóval nem onnan ered a ragaszkodásunk egy véleményhez, mert az mennyire igaz, jól érvelt vagy zseniálisan elegáns, hanem mert magunkat látjuk bennük. Nagyon is jól tudunk kötődni akár valótlan nézetekhez is, mert örömünket leljük abban, hogy az a miénk. Amint belátjuk, hogy a gondolatok és tapasztalatok saját természetüket követve jelennek meg és szűnnek meg, nem ragadjuk meg őket sajátunkként és nem okoznak szenvedést.

A megtisztulás módját gyakran mély meditációs élményekhez kapcsoljuk, melyek nyugodt örömmel és boldogsággal töltenek el minket, és végre szabadulunk egy kicsit a feszültség alól.

A Buddha kétség kívül ismételten szorgalmazta az ilyen meditációt, de ebben a szuttában mégis arra figyelmeztet, hogy az ilyen élmények után az ember könnyen túlértékeli magát, és azt hiszi, elérte a célt és megértette a tanítást.

Ehelyett a Buddha visszatér az alapvető erény gyakorlásához, ne becsüljük alá a mindennapi egyszerű helyes viselkedést, és a nehéz erőfeszítést, ami ehhez szükséges. A meditáció támogatja a megtisztulást, de ezt a gyakorlati alkalmazás teljesíti ki. Így a gyakorlásunk nem marad élettelen, és nem csak minket szolgál, hanem beépül életünk egészébe, mindennapi kapcsolatainkba.

Az életet mint egészet kell vizsgáljuk, és ha másoknak is segíteni akarunk, előbb magunknak kell a mocsárból kijutni.

A buddhista gyakorlás alapját az adja, hogy kétség, nehézség és feszültség esetén a Buddha, Dhamma és Szangha értékeiben veszünk menedéket. A Buddha a felébredett elme, ami megérti az igazságot (a Dhammát); a Szangha az emberek közössége, akik az igazságot az erényes élettel valósítják meg.