A Vassza időszak az októberi teliholddal véget ért, hamarosan utazok vissza Portugáliába. Októberrel megérkezett az esős évszak. Az esős reggelek Angliára emlékezetnek, viszont itt az eső nem hideg.

Úgy gondoltam az út végén már nem lesz sok beszámolni való, de ez Srí Lankáról teljesen alaptalan feltevés volt, emiatt ez a rész hosszabb mint a korábbiak. Szerencsére az internet olyan könyv, ami több szóval nem lesz nehezebb a zsebedben.

Dimbulagala

Szeptemberben Polonnaruwa környékén jártunk, először a Dimbulagala sziklánál álltunk meg. Az erdőn keresztül követtünk egy ösvényt, ami egy kolostor komplexum maradványai mellett vezet.

Alighanem minden korban éltek itt bhikkhuk (Tiszt. Mahinda érkezése óta, i.e. 3. század), de a Polonnaruwa birodalom idején (12. század) a király támogatásával egyetemi méretű képzési és tanulmányi központ volt.

Sztúpa:

Egy Buddha szobor oltár-háza:

Az oszlopok néha nyitottak voltak, néha falakat tartottak. Fölöttük fa szerkezetű tetőt és cserepeket kell elképzelni. Régi cserépdarabokat jártunkban is találtunk a földön.

Az idegenvezetőnk sok ismeretet megosztott, de voltak Szinhala-csavaros mondatai. Amikor a falakról kérdeztem azt válaszolta, hogy “majdnem nem minden oszlop között nem volt fal”. Erre a boolean logikai fejtörőre párszor rá kellett kérdezzek mire abban állapodtunk meg, hogy “nem minden oszlop között volt fal”.

A bódhi-fa oltáron facsemete növekszik, elvégre minden civilizáció az előző romjaira épül.

Az ilyen helyekre ma is az erdő nyugalma és a visszavonult hangulat jellemző, úgy éreztem a városi nyüzsgéstől elvonuló bölcsek nem hiába kedvelték ezt a környezetet.

A jelzés azt mutatja, “A tiszteletreméltó arahantok barlang-kunyhó kolostora” (මහ රහනන් වහන්සේලා වැඩ සිටි ලෙන් කුටි ආරාම)

A barlang-kunyhók felett jól kivehető a kőbe vésett csepegtető él, ami miatt az eső vízfüggönyt képez. Az él alatt helyenként vésett felirat is látható volt, bár már nem igazán olvasható.

Azt viszont látni, hogy itt még az indiai Brahmi betűk egyenes rovásait használták (i.e. 3. század). A későbbi feliratokon Polonnaruwa-ban már a kerekített betűket lehet látni (12. század), ami a modern Szinhala betűkhöz nagyon hasonló.

Ahol olvasható, a kunyhó feliratok jellemzően az adományozót nevezik meg, aki a kunyhót a közösségnek építtette, vagy néha egy szerzetest, “Amaraszinghe adományozta Kásjapának”.

A szikladomb tetején egy sztúpa várt minket:

Mi az erdőn keresztül a hosszabb úton jöttünk. A látogatók többsége rögtön ezt a sztúpát veszi célba, és meredek kaptatón másznak fel a csúcsra. Útközben hűtött limonádé árusoknál pihenhetnek, akik stratégiailag ennél jobb helyet nem is találhattak volna az üzletüknek.

Polonnaruwa

A 12. században Polonnaruwa több király fővárosa is volt, itt őrizték a Buddha fog-ereklyét, ami később került át Kandy-ba.

Parákramabáhu király (1123–1186) a korszak egyik kiemelkedő alakja, aki igazán törekedett arra, hogy az emberek életét segítse. Öntözőcsatornákat és víztározókat építtetett, illetve a szerzetesek egyre világiasabb rendjét is emlékeztette kötelességeikre.

A gyűlés-termének alapjait három sor faragvány díszíti. Az elefánt bölcsességet jelképez, az oroszlán erőt, a felső sorban törpék vannak. Megkérdeztem, itt a törpék a föld alatti kincsek őrei, és ők tartják meg a földet. Vagyis az emberi társadalmat a bölcsesség, erősség, és a természet erőinek támogatása tartja fenn.

A királyi kert egyik bejáratánál állt ez a kapu-kő. Az alján látható faragás egy embert, egy varjút és egy kutyát ábrázol. Arra a mondásra utal, hogy az a király, aki egy bűnös embert enged belépni a kertbe, varjú vagy kutya lesz következő életében.

A kőbe vésett feliratok egész olvashatóak voltak, a Szinhala betűk jól kivehetőek, mint a ක ka, ප pa, ය ya, ල la, stb.

A gránit népszerű publikációs rendszer volt akkoriban, ez Nisszanka Malla király (1187-1196) blogja a különféle kalandjairól:

Szó szerint úgy nevezik, ‘A Kő Könyv’, Gal Pota ගල් පොත, a felirat fordítása itt olvasható. A király láthatóan hitt az erényes tettek jó következményeiben.

[Then reflecting…] Miután (a király) felismerte, hogy ebben a világban már nincsenek ellenségei, a következő világ ellenségein úgy készült győzedelmeskedni, hogy számos alamizsna-házat építtetett, és sok más jótékony tettet hajtott végre.

A hosszú távú adatmegőrzésre is egy jó példa: a gránit mindenhol telepíthető, az adatbeolvasás modern eszközökkel is kompatibilis, csak éppen nem túl hordozható. A kő 15 tonna, kb. 4300 betűt tartalmaz, tehát egy betű 3.5 kg.

(A szilikát-anyagra írás modern változata a Project Silica, egy hosszú távú adattároló rendszeren dolgoznak, lézerrel üveg lapokba vésik a biteket.)

Az egész Polonnaruwa királyi kert remek állapotban volt. A Buddha szobrok körül még álltak az oszlopok, jól lehetett érezni hogyan használták az épületeket.

A lépcsők két oldalán a szobrok védelmező dévákat ábrázolnak. Előttük a holdkőnek nevezett belépőn a korábbi Anurádhapura időszakban négy állat volt látható (elefánt, ló, oroszlán, bika) a Négy Nemes Igazságra utalva.

Polonnaruwa területén nagyszámú hindu közösség volt, és mivel Síva bikán lovagol, ezt elhagyták, hogy az emberek ne lépjenek a szent állatra. Az oroszlán a királyra is utal, ezért ez is eltűnt. Maradt az elefánt és a ló, ami senki politikai érzékenységét nem sértette.

Az is kiderült, hogy a sztúpa lépcsője előtti téren remekül lehet homokozni.

Arra a szuttára emlékeztetett, ahol a Buddha a tapasztalatokhoz való ragaszkodást ahhoz hasonlítja, ahogy a gyerekek ragaszkodnak a homokváraikhoz, de a bölcsek látják a mulandó természetüket, és elengedik, nem építenek újakat.

Éppen úgy, mint mikor kisfiúk vagy kislányok homokvárakkal játszanak: egészen addig, amíg nem szabadok a szenvedélytől, … SN 23.2

A Gal Vihára gránit Buddháihoz estefelé érkeztünk, a Hold már felkelt. Ez egy kivételes szobor csoport, annyiszor láttam már könyv borítókon és illusztrációkon, hogy amikor befordultunk egy köves ösvényen, és megláttam a híres Buddha szobrot, déjà vu érzésem volt, mintha már jártam volna itt.

Grevel Lindop egyik verse erről a Buddháról szól:

A márványhoz, vagy ázott selyemhez fogható rétegek
mozdulatlanul folynak át az alvó arcon
[…]
a faragott selyem párnát nyújt egy teljesen emberi lénynek
kinek utolsó lélegzete talán épp ebben a pillanatban szűnt meg.

Recumbent Buddha at Polonnaruwa

Leültünk meditálni egy kis időre, még sugárzott a kő a tűző nap után.

Az álló Buddha bal oldalán egy kőtábla látható.

Az írás szerint a királyt inspirálta a világról lemondó bölcsek példamutató élete. A táblán a szerzetesi rend számára adott az életmódjukra vonatkozó utasításokat, amivel azt szabályozza, hogy ne hanyagolják a szutták tanulmányozását, éljenek visszavonultan, és ne bonyolódjanak bele a falusi családok életébe.

A fordítás itt olvasható. Az első néhány bekezdés azt tanúsítja, hogy a hivatalos üres bevezetők szokása hosszú időre megy vissza, a rendeletek itt kezdődnek:

“[Lines 18–24] The head Theras of chapters of monks should not permit any negligence…”

A szerzetesek rangidős vezetői ne engedjenek semmilyen hanyagságot…

Anurádhapura

Októberben meglátogattuk Anurádhapura környékét, Srí Lanka északi részén. A város története i.e. 5. századig megy vissza. Hatalmas sztúpák és kiterjedt kolostor-komplexumok veszik körül.

Legnevesebb ezek közül a Mahá Széja (“nagy sztúpa”). A Buddha testének hamvait akkoriban nyolc részre osztották, az egyiket ebben a sztúpában őrzik.

Este érkeztünk, virágokat ajánlottunk fel az oltáron és meditáltunk egy kis ideig a sztúpa körül.

Olyan mágneses ereje volt a helynek, hogy szakadó esőben is jöttek az emberek. Mint ahogy mi is.

Dzsétavana, Abhajagiri

Másnap körbejártuk a Dzsétavana és Abhajagiri sztúpák körüli épületek maradványait. Működésük egy egyetem-városhoz hasonlítható, a buddhista tanok mellett itt nyelveket, történelmet, orvostudományt és egyéb ismereteket lehetett tanulni.

A Dzsétavana sztúpa:

A sztúpák mai állapota sok restaurációs munka eredménye. A Dzsétavana 1994-ben:

Még korábban:

A múzeumban kapott szórólap csak a Dzsétavana bhikkhuk számát 3’000-re becsüli, ehhez még hozzá kell képzelni a világi támogatók, karbantartók számát.

Az 5. században Faxian (Fa-Hsien) kínai világutazó is járt itt, naplójában sok részletről beszámol.

Kunyhók, vagy talán oktató termek:

Kút:

Az épületeket több emeletesnek kell elképzelni, az alsó szintet kő oszlopok tartották, ezek felett fa gerendás emeletek voltak.

Dzsétavana gyűlés-, upószatha terem:

Az Abhajagiri upószatha terem egy 10. századi feljegyzés szerint öt emeletes volt.

Szauna, a bal alsó sarokban látható lapos kövön gyógynövényeket morzsoltak, amit vízben áztattak. Oldalt volt tűzhely ahol köveket lehetett hevíteni. Ezeket a terem közepére bevihették és a vizet rálocsolva gőzölögtették.

Az Abhajagiri kolostor komplexum jól ismert Szamádhi Buddha szobra. Eredetileg négy szobor vett körül egy bódhi-fát.

Az étkező, dána-szála:

Mivel a bhikkhuk csak délig fogyaszthatnak ételt, az étkező napórával is fel volt szerelve, hogy ne legyen vita.

Faxian 5. századi feljegyzése 5’000 szerzetesről számol be Abhajagiriben.

A terület elrendezése praktikus volt, a városból alamizsna-körútról visszatérő bhikkhuk az étkezőben elfogyaszthatták az ételt, fűtött asztalon otthagyhatták másoknak a felesleget. Az étkező melletti tóban megfürödhettek, és visszatérhettek a kunyhójukba.

Az épületek között bolyongva átérzi az ember az ősi idők szellemét, mikor itt mások léptek a lépcsőkre és fordultak be a folyosókon.

Mihintale

A következő nap reggel elmentünk a Mihintale sziklához, hosszú lépcsősor vezetett a sziklaplatóra.

Úgy tartják, a Tiszt. Mahinda, aki Asóka indiai király fia, itt találkozott a Srí Lankai királlyal, aki éppen őz-vadászaton volt.

Tiszt. Mahinda a szikla tetején állva szólította meg a királyt, és helyben egy kérdés-sorral tesztelte az intelligenciáját, hogy alkalmas lesz-e megérteni a vizsgálódásra épülő buddhista tanítást.

• Ó nagy király, mi a neve ennek a fának?
• Ez egy mangó fa.
• Van más mangó fa, ezen kívül?
• Sok mangó fa van.
• Vannak más fák, ezen és a többi a mangó fán kívül?
• Tiszteletreméltó úr, sok fa van, de azok nem mangó fák.
• Vannak még más fák, a többi mangó fán és azokon kívül, amik nem mangó fák?
• Igen uram van egy, ez a mangó fa.
• Ó nagy király, bölcs vagy.

Tiszt. Mahinda tovább kérdezte a királyt:

• Vannak hozzátartozóid, ó nagy király?
• Sok van, uram.
• Vannak, akik nem hozzátartozóid?
• Uram, sokan vannak, akik nem az én hozzátartozóim.
• Vannak még mások, azokon kívül akik a hozzátartozóid, és nem a hozzátartozóid?
• Igen uram, az én vagyok.
• Ó nagy király, bölcs vagy.

Megelégedve, hogy a királynak jól vág az esze, a Rövid Elefántlábnyom-hasonlat (MN 27) szuttát tanította, ami a Tant fokozatosan fejti ki.

A királyra nagy benyomást tett a békés fiatal bhikkhu, és egy 68 barlang-kunyhót számláló kolostort építtetett a találkozás helyén.

Ahogy a romok között járkáltunk, a majmok főleg a fákon és magasabb pontokon maradtak.

A földszintet a kutyák tartották ellenőrzés alatt.

Egész nap jött-ment az eső, de a kismajomnak nem volt esernyője.

Az étkezőben jól látszott vízcsatorna, illetve a hosszú asztal, amit alul fűteni lehetett, így melegen tartva az étellel teli edényeket.

Szamangala

Októberben jártunk a Szamangala Erdei Remeteségben, a sziget keleti részén.

A nagy sztúpás, nyüzsgő helyek szöges ellentéte. Az közösségük 21 bhikkhu, az erdőben élnek barlang-kunyhókban. Már az i.e. 3. században is volt itt kolostor, amiről egy sztúpa maradványai tanúskodnak.

A sztúpa alapja és a belső oltár:

Ebből azonban nem csináltak turista látványosságot, van ilyen bőven máshol, hanem itt a bhikkhuk elvonult életét igyekszenek megőrizni.

Aki egy barlangban meditálva szeretne megvilágosodni, erre itt adott a lehetőség.

A bhikkhukat szó szerint a fejük fölötti ősi barlang-vésetek emlékeztetik a korábban itt élt generációkra.

Dhamma terem:

Visszatekintés

Amikor megérkeztem a kunyhóba, az áldások beszédéből ez a sor jutott eszembe: Patirūpadesavāso … “Alkalmas, jó helyen élni … a legfőbb oltalom.” A környezet remekül alkalmas itt a magányos gyakorlásra.

Az erdő békés volt, leszámítva a falusi templomok hangszórós kántálását. A rendszeres tuktuk kocsis árusokat is jól megismertem, pl. Beethoven Für Elise dallama a “zenés kenyér” csún pán චූන් පාන් kocsit jelenti.

(tune → csún. Amikor a kézi mobilok kezdtek elterjedni, az árusok a kiabálás helyett a telefont tartották a hangosbemondóba. Az egyik legelterjedtebb csengőhang a Für Elise volt, így vált ez a kenyeres kocsi hirdető dallamává.)

A szigeten a közösen megosztott erényes kultúra kész csoda. Utazás közben akármilyen templomba betoppantunk, a bhikkhuk mindenhol úgy fogadtak, mint egy rég nem látott rokont. “Persze, hogy maradhattok, ez a templom az egész Szangha részére van. Honnan jöttetek, mire van szükségetek, kértek-e egy teát…”

Egyes rokonok a városban élnek zajosan, mások az erdőben csendesen, de amikor találkozunk, a fontos a jó szándék és a kapcsolat fenntartása. A különbségekkel szembesülve mindig arra gondoltam: “Itt nyilván valami más szempont a fontos, mi lehet az?”

Az a legjobb, amikor az embernek olyat dolgot kell megtanulnia, amire nem számított.

Ősz helyett esős évszak van, a fák nem sárgultak el, de október óta több az eső. A hőmérséklet 30 fokról “leesett” 28-ra. A viharok után több levelet söprök össze reggelente.

A söprőkhöz a kókusz fa leveleiről levágják a szélső zöld részt, és a középső, merev levél-ereket összekötik.

A Buddha a gyakorlás eredményét, a bölcs látást akadályozó tudati szennyeződések csökkenését ahhoz hasonlította, mint ahogy egy véső vagy egyéb szerszám nyele lassan elkopik. Azt nem látja az ember, hogy ma éppen mennyit kopott, de hosszabb időre visszatekintve felismerhető a különbség.

A Vassza elején egy új söprőt kaptam. Már kissé viseltes, de nem kopott még el.