SN 1.3 / S I 2

Upaneyya Sutta

A gyászos vég

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / Bhikkhu Bodhi

Így készült:

Fordítota: Kolozsvári Ágnes

Forrás: SN 1.3, Maurice O’Connell Walshe, angol

Szerzői jogok: Kolozsvári Ágnes, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ahogy az éjszaka elmúlt, egy déva ragyogó szépségével az egész ligetet bevilágítva közeledett a Magasztoshoz, és ahogy megközelítette megállt mellette.

Ahogy megállt mellette, ezt a verset mondta a Magasztosnak:

Az élet gyászos véget ér. Az időnk oly rövid.
A pusztulástól nincs, ami megmentsen minket.
A halálfélelmen való ilyen elmélkedés
Hozzon üdvözítő érdemet nekünk.

[A Magasztos így felelt:]

Az élet gyászos véget ér. Az időnk rövid.
A pusztulástól nincs, ami megmentsen minket.
A halálfélelmen való ilyen elmélkedés
Világi ábránd csupán, a végső békét keresd.1


  1. A Buddha itt alapvető és a mai napig érvényes különbséget tesz a „népszerű buddhizmus“ és a valódi Úton járás között. Az „érdem“ (puñña) jó újraszületést eredményezhet, például valamely déva-birodalomban, de az is véget fog érni. A helyes törekvés a Nemes Nyolcrétű Ösvény követése, ami biztosítja a „végső béke“, a nibbána (Nirvána) elnyerését. A puñña a tudat megtisztulásából származó előny, amely az olyan előre vivő cselekedeteken alapul, mint a nagylelkűség, erény, segítőkészség, stb. A puñña „érdem“-ként történő fordítása tehát téves – állítja Tiszt. Khantipalo a The Buddhist Monk’s Discipline c. cikkben. (WH 130/131, p.7) 

Így készült:

Fordítota: Kolozsvári Ágnes

Forrás: SN 1.3, Maurice O’Connell Walshe, angol

Szerzői jogok: Kolozsvári Ágnes, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.