SN 1.41 / S I 31

Āditta Sutta

Az égő ház

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / Bhikkhu Bodhi

Így készült:

Fordítota: Kolozsvári Ágnes

Forrás: SN 1.41, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Kolozsvári Ágnes, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavanában, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Késő éjjel egy dévatá ragyogó fényével egész Dzsétavanát bevilágítva közeledett a Magasztoshoz, és ahogy odaért, meghajolt előtte és megállt mellette. Ahogy megállt mellette, ezt a verset mondta a Magasztosnak:

Amikor a ház lángban áll, kimentett javaink,
Mik egyedül hasznosak,
Nem azok, miket égni ott hagyunk.\

Mikor ég a világ, mikor öregszünk és meghalunk,
Javainkat odaadva kell megmentenünk,
Amiket odaadtunk, azokat mentettük meg.\

Amit odaadtunk, örömteli gyümölcsöt terem,
Amit megtartottunk, tolvajok, királyok viszik,
Tűz martalékává válik vagy elveszik.\

Végül elhagyjuk a testet és javainkat,
Ezt tudva az értelmes ember
Élvezi javait és azok odaadását.\

Lehetőségeinkhez mérten
Élvezvén és odaadván javainkat,
Bírálattal nem illetve, mennyei világokba1 távozunk.


  1. buddhista világképben az isteni létbirodalmakban (deva-loka) születés nem jelent örök üdvöt, csak sok-sok világkorszakon keresztüli gondtalan életet, aminek azonban véget vet a halál és az újraszületés egy másik létbirodalomban. 

Így készült:

Fordítota: Kolozsvári Ágnes

Forrás: SN 1.41, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Kolozsvári Ágnes, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.