Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagahában, a Bambuszligetben, a Mókusok szentélyénél tartózkodott. Ekkor a tiszteletreméltó Mahá Kasszapa a Magasztoshoz ment, majd megérkezvén meghajolt előtte és leült oldalt. Ahogy ott ült, a Magasztos így szólt hozzá:
– Megöregedtél Kasszapa. Kidobott kenderrongyokból összefércelt szerzetesi ruhád nehéz már neked. Hordj inkább világi hívek által felajánlott szerzetesi köntöst, egyél adományokból származó ételt, és élj itt mellettem!
– Uram, régóta élek a vadonban, és dicsérem a vadonban élést. Alamizsnagyűjtő vagyok, és dicsérem az alamizsnagyűjtést. Levetett rongyokat hordok, és dicsérem a levetett rongyok viselését. Csak egy darabot hordok a háromrészes szerzetesi ruhából, és dicsérem azt, ha valaki csak egy darabot hord a háromrészes szerzetesi ruhából. Szerény vagyok, és dicsérem a szerénységet . Elégedett vagyok, és dicsérem a megelégedettséget. Remete vagyok, és dicsérem a remeteséget. Mentes vagyok a zavaros gondolatoktól, és dicsérem a zavaros gondolatoktól való mentességet. Folyamatosan fenntartom a Kitartásom szakadatlan, és dicsérem a szakadatlan kitartást.
– De, Kasszapa, milyen okokat látsz, amelyek arra késztettek, hogy a vadonban élj, és dicsérd a vadonban élést […], hogy kitartásod szakadatlan, és dicsérd a szakadatlan kitartást?
– Uram, két okot látok, ami arra késztet, hogy a vadonban éljek, és dicsérjem a vadonban élést […], hogy folyamatosan fenntartsam a kitartásomat, és dicsérjem a fenntartott kitartást. Egyrészt mert kellemes a magam számára itt és most, másrészt az eljövendő nemzedékek iránti együttérzésből. Talán az eljövendő nemzedékek példaként tekintenek majd rá: „Lám-lám, a Felébredett tanítványai, és azok, akik utána világosodtak meg, sokáig éltek a vadonban, és dicsérték a vadonban élést. Alamizsnagyűjtők voltak, és dicsérték az alamizsnagyűjtést. Levetett rongyokat hordtak, és dicsérték a levetett rongyok viselését. Csak egy darabot hordtak a háromrészes szerzetesi ruhából, és dicsérték azt, ha valaki csak egy darabot hord a szerzetesi ruhából. Szerények voltak, és dicsérték a szerénységet . Elégedettek voltak, és dicsérték az elégedettséget. Remeték voltak, és dicsérték a remeteséget. Mentesek voltak a zavaros gondolatoktól, és dicsérték a zavaros gondolatoktól való mentességet. Kitartásuk szakadatlan volt, és dicsérték a szakadatlan kitartást.“
– Jó, Kasszapa, nagyon jó! Úgy tűnik, te egyike vagy azoknak, akik mások boldogságáért, a világ iránti együttérzésből, az emberek és istenek javára, az ő jóllétükért és boldogságukért gyakorolnak. Viseld csak továbbra is kenderrongy szerzetesi ruhádat , járj alamizsnáért, és élj a vadonban.