Kolita Sutta

Így hallottam! Egyszer a Magasztos Szávatthí mellett a Dzséta ligetben, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Ekkor a tiszteletreméltó Mahá Moggallána így szólt a szerzetesekhez:

– Barátaim, szerzetesek!

– Igen, barátunk! – válaszoltak neki. Erre a tiszteletreméltó Mahá Moggallána így folytatta:

– Barátaim, egy alkalommal amikor visszavonultam magányomba, ez a gondolatsor ötlött fel elmémben: “Nemes csend, nemes csend”. De mi is a nemes csend? Akkor ez a gondolat jutott eszembe: “Amikor a szerzetes a gondolkodást és a fogalomalkotást lecsillapítva a második dzshánába¹ lép és ott időzik, ami az öröm és az összpontosításból születő gyönyör, a tudatosság gondolkodástól és fogalomalkotástól mentes egyesülése, belső bizonyosság. Ezt hívjuk nemes csendnek. Tehát a gondolkodást és a fogalomalkotást lecsillapítva a második dzshánába léptem és ott időztem, ami az öröm és az összpontosításból születő gyönyör, a tudatosság gondolkodástól és fogalomalkotástól mentes egyesülése, belső bizonyosság. Miközben ott időztem érzetek törtek rám és a gondolkodással kapcsolatos figyelem.

Ekkor a Magasztos különleges képességét használva ott termett előttem és ezt mondta: – “Moggallána, Moggallána! Brahman, ne légy elővigyázatlan a nemes csenddel! Alapozd meg a tudatod a nemes csendben! Egyesítsd a tudatod a nemes csenddel! Összpontosítsd a tudatod a nemes csendre!” – Ezután egy későbbi alkalommal, a gondolkodás és fogalomalkotás lecsillapításával a második dzshánába léptem és ott időztem, ami az öröm és az összpontosításból születő gyönyör, a tudatosság gondolkodástól és fogalomalkotástól mentes egyesülése, belső bizonyosság.

Ha helyesen szólva azt mondaná valaki, hogy: “Egy tanítvány elérte a közvetlen tudás eredményét egy tanító segítségével”, akkor rólam beszélne helyesen szólva, hogy: “Egy tanítvány elérte a közvetlen tudás nagyságát egy tanító segítségével”.