Szávatthí közelében egy alkalommal a Magasztos így szólt:
– Szerzetesek! Felfoghatatlanul régóta tart a vándorlás. A kezdete ismeretlen, de a lények tudatlanságuktól hajtva és vágyaik bilincsébe verve mégis csak vándorolnak és vándorolnak tovább.
Épp úgy, mint mikor egy kutyát pórázzal kikötnek egy oszlophoz vagy egy karóhoz. Amikor sétál, az oszlop vagy a karó körül sétál. Ha áll, az oszlop vagy a karó mellett áll. Ha ül, az oszlop vagy a karó mellett ül. Ha fekszik, az oszlop vagy a karó mellett fekszik.
Hasonlóképpen, amikor egy képzetlen, hétköznapi ember úgy tekint a formára, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok.” Úgy tekint az érzésre, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok.” Úgy tekint az észlelésre, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok.” Úgy tekint a késztetésekre, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok.” Úgy tekint a tudatosságra, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok.” Amikor sétál, a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz körül sétál. Ha áll, a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz mellett áll. Ha ül, a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz mellett ül. Ha fekszik, a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz mellett fekszik.
Ezért az embernek rendszeresen meg kell vizsgálnia az elméjét: “Ezt az elmét már régóta szennyezi a sóvárgás, az ellenszenv és a káprázat.” Az elme szennyeződéseitől a lények is beszennyeződnek. Az elme megtisztulásától a lények is megtisztulnak.
Szerzetesek! Láttatok-e már mozgókép előadást1?
– Igen, Urunk!
– Azt a mozgókép előadást az elme hozta létre. De az elme még ennél a mozgókép előadásnál is sokkal összetettebb.
Ezért az embernek rendszeresen meg kell vizsgálnia az elméjét: “Ezt az elmét már régóta szennyezi a sóvárgás, az ellenszenv és a káprázat.” Az elme szennyeződéseitől a lények is beszennyeződnek. Az elme megtisztulásától a lények is megtisztulnak.
Szerzetesek! Elképzelni sem tudok változatosabb létformát mint az állatok birodalma. Azonban az állatok osztályait is az elme hozta létre. De az elme még az állatok osztályainál is sokkal összetettebb.
Ezért az embernek rendszeresen meg kell vizsgálnia az elméjét: “Ezt az elmét már régóta szennyezi a sóvárgás, az ellenszenv és a káprázat.” Az elme szennyeződéseitől a lények is beszennyeződnek. Az elme megtisztulásától a lények is megtisztulnak.
Olyan ez mint amikor egy kelmefestő, vagy egy művész festéket, lakkot, sárga kurkumát, indigót vagy karmazsint használ hogy minden részletében megfesse egy nő vagy egy férfi képét egy jól felcsiszolt felületre, vagy falra, vagy egy vászonra. Hasonlóképpen, amikor egy képzetlen, hétköznapi ember ha alkot, nem alkot mást csak formát, csak érzést, csak észlelést, csak késztetéseket, csak tudatosságot.
Mit gondoltok szerzetesek? A forma állandó vagy állandótlan?
– Állandótlan, Urunk!
– És ami állandótlan az örömteli, vagy szenvedésteli?
– Szenvedésteli, Urunk!
– És arra ami állandótlan, szenvedésteli és változásnak alávetett érdemes-e úgy tekintenünk, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok?”
– Nem, Urunk!
– Mit gondoltok szerzetesek? Az érzés állandó vagy állandótlan?
– Állandótlan, Urunk!
– És ami állandótlan az örömteli, vagy szenvedésteli?
– Szenvedésteli, Urunk!
– És arra ami állandótlan, szenvedésteli és változásnak alávetett érdemes-e úgy tekintenünk, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok?”
– Nem, Urunk!
– Mit gondoltok szerzetesek? Az érzékelés állandó vagy állandótlan?
– Állandótlan, Urunk!
– És ami állandótlan az örömteli, vagy szenvedésteli?
– Szenvedésteli, Urunk!
– És arra ami állandótlan, szenvedésteli és változásnak alávetett érdemes-e úgy tekintenünk, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok?”
– Nem, Urunk!
– Mit gondoltok szerzetesek? A késztetések állandóak vagy állandótlanok?
– Állandótlanok, Urunk!
– És ami állandótlan az örömteli, vagy szenvedésteli?
– Szenvedésteli, Urunk!
– És arra ami állandótlan, szenvedésteli és változásnak alávetett érdemes-e úgy tekintenünk, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok?”
– Nem, Urunk!
– Mit gondoltok szerzetesek? A tudatosság állandó vagy állandótlan?
– Állandótlan, Urunk!
– És ami állandótlan az örömteli, vagy szenvedésteli?
– Szenvedésteli, Urunk!
– És arra ami állandótlan, szenvedésteli és változásnak alávetett érdemes-e úgy tekintenünk, hogy: “Ez az enyém, ez az énem, ez az ami vagyok?”
– Nem, Urunk!
– Így hát szerzetesek bármilyen formára, legyen az múlt-, jövő-, vagy jelenbéli, belső vagy külső, durva vagy finom, közönséges vagy magasztos helyes belátással úgy kell tekintenetek mint ami: “Nem az enyém, nem az én énem, nem az ami vagyok!”
– Így hát szerzetesek bármilyen érzésre, legyen az múlt-, jövő-, vagy jelenbéli, belső vagy külső, durva vagy finom, közönséges vagy magasztos helyes belátással úgy kell tekintenetek mint ami: “Nem az enyém, nem az én énem, nem az ami vagyok!”
– Így hát szerzetesek bármilyen észlelésre, legyen az múlt-, jövő-, vagy jelenbéli, belső vagy külső, durva vagy finom, közönséges vagy magasztos helyes belátással úgy kell tekintenetek mint ami: “Nem az enyém, nem az én énem, nem az ami vagyok!”
– Így hát szerzetesek bármilyen késztetésre, legyen az múlt-, jövő-, vagy jelenbéli, belső vagy külső, durva vagy finom, közönséges vagy magasztos helyes belátással úgy kell tekintenetek mint ami: “Nem az enyém, nem az én énem, nem az ami vagyok!”
– Így hát szerzetesek bármilyen tudatosságra, legyen az múlt-, jövő-, vagy jelenbéli, belső vagy külső, durva vagy finom, közönséges vagy magasztos helyes belátással úgy kell tekintenetek mint ami: “Nem az enyém, nem az én énem, nem az ami vagyok!”
Így szemlélődve a Nemesek jól képzett tanítványa elfordul a formától, elfordul az érzéstől, elfordul az észleléstől, elfordul a késztetésektől és elfordul a tudatosságtól. Elfordulva ezektől szenvtelenné válik. A szenvtelenség által megszabadul. Amint megszabadul tudja: “megszabadultam!” Felismeri: “a születéseknek vége, a szent élet végigélve, a feladat elvégezve. Nincs további létezés ebben a világban!”
Thánisszaró Bhikkhu megjegyzése: Ez a fajta mozgókép előadás egy szórakozási forma volt az ősi Ázsiában. Félig áttetsző képeket helyeztek egy lámpás elé, hogy falakra vagy vászonra vetítsenek képeket amelyek egy profi mesemondó által elmesélt történeteket illusztrálnak. Ebből ered a Kelet- és Delkelet-Ázsiában máig népszerű árnyjáték. ↩