Szávatthiban.
Ekkor egy bizonyos szerzetes felkereste a Magasztost, és miután kifejezte hódolatát, leült az egyik oldalára, és ezt mondta:
– Tiszteletreméltó Úr, örülnék, hogyha a Magasztos összefoglalná nekem röviden a Dhammát, hogy miután hallottam azt a Magasztostól, egyedül maradhassak, visszahúzódva, szorgalmasan, buzgón és eltökélten.
– Szerzetes, hogyha valakinek szunnyadó hajlama van valami iránt, akkor azt azzal összefüggésben jellemezzük. Hogyha nincsen semmi iránt szunnyadó hajlama, akkor azt azzal összefüggésben nem jellemezzük.
– Megértettem, Magasztos, megértettem, Magasztos!
– Milyen módon értetted meg, szerzetes, részletesen azt, amit összefoglalva kijelentettem?
– Magasztos, hogyha valakinek szunnyadó hajlama van a forma iránt, akkor azt a formával összefüggésben jellemezzük. Hogyha valakinek szunnyadó hajlama van az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben jellemezzük. Hogyha ennek az embernek nincsen szunnyadó hajlama a forma… az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt a formával… az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben nem jellemezzük. Magasztos, ilyen módon értettem meg részletesen azt, amit összefoglalva kijelentett számomra a Magasztos.
– Jó, jó, szerzetes! Ez jó, hogy részletesen megértetted azt, amit összefoglalva kijelentettem. Szerzetes, hogyha valakinek szunnyadó hajlama van a forma… az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt a formával… az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben jellemezzük. Hogyha ennek az embernek nincsen szunnyadó hajlama a forma… az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt a formával… az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben nem jellemezzük. Ilyen módon kellett megérteni részletesen azt, amit összefoglalva kijelentettem.
Ekkor ez a szerzetes, a Magasztos szavaitól örömmel, és felvidultan felkelt az ülőhelyéről, hódolatát fejezte ki a Magasztosnak, majd a Magasztos jobb oldalán eltávozott.
Ezután ez a szerzetes egyedül, visszahúzódottan, szorgalmasan, buzgón és eltökélten, miután közvetlenül megismerte, még ebben az életében elérte a felül nem múlható szent élet célját, amelyért a világi emberek elhagyják az otthont az otthontalanságért. Közvetlenül megismerte, hogy megsemmisítette a születést, elérte a szent életet, amit meg kellett tenni, azt megtette, nem volt többé dolga ebben a létben. A szerzetes arhattá vált.