SN 22.89 / S III 126

Khemaka Sutta

Khémaka

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / Bhikkhu Bodhi

Így készült:

Fordítota: Darvas Gabriella

Forrás: SN 22.89, Bhikkhu Bodhi, angol

Szerzői jogok: Darvas Gabriella, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Egy alkalommal az öreg szerzetesek Kószambinál, Ghószita parkjában tartózkodtak.Abban az időben a tiszteletreméltó Khémaka leverten, elkínzottan, súlyos betegen időzött a Jojobafa-parkban.

Akkor este az öreg szerzetesek előjöttek előjöttek visszavonultságukból, és e szavakat intézték a tiszteletreméltó Dászakához:

– Dászaka barátunk, menj el Khémaka szerzeteshez, és mondd neki a következőket: „Az öregek mondják neked, Khémaka barátom: Reméljük, kitartasz, barátunk, reméljük, javul az állapotod. Reméljük, kellemetlen érzéseid csillapulnak és nem fokozódnak, és hogy észrevehetően csillapulnak, és nem fokozódnak.“

– Rendben, barátaim – felelte a tiszteletreméltó Dászaka, elment a tiszteletreméltó Khémakához, és átadta az üzenetet.

[A tiszteletreméltó Khémaka azt felelte:]

– Nem tartok ki, állapotom nem javul. Erős, kellemetlen érzéseim fokozódnak, nem csillapulnak, és észrevehetően fokozódnak, nem csillapulnak.

Azután a tiszteletreméltó Dászaka elment az idős szerzetesekhez, és beszámolt a tiszteletreméltó Khémaka szavairól. Ők azt mondták neki:

– Dászaka barátunk, menj el Khémaka szerzeteshez, és mondd neki a következőket: „Az öregek mondják neked, Khémaka barátom:“Ez a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, amelyről a Magasztos beszélt: a ragaszkodásnak alávetett forma halmaza, a ragaszkodásnak alávetett érzés halmaza, a ragaszkodásnak alávetett észlelés halmaza, a ragaszkodásnak alávetett késztetések halmaza, a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaza. Van-e olyan a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz között, amelyre a tiszteletreméltó Khámaka úgy tekint, mint én-re, vagy én-hez tartozóra?”

– Rendben, barátaim – felelte a tiszteletreméltó Dászaka, elment a tiszteletreméltó Khémakához, és átadta az üzenetet.

[A tiszteletreméltó Khémaka azt felelte:]

– Ez a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, amelyről a Magasztos beszélt: a ragaszkodásnak alávetett forma halmaza … a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaza. Nincs olyan a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz között, amelyre úgy tekintek, mint én-re, vagy én-hez tartozóra.

Azután a tiszteletreméltó Dászaka elment az öreg szerzetesekhez, és beszámolt a tiszteletreméltó Khémaka szavairól. Ők azt felelték neki:

– Dászaka barátunk, menj el Khémaka szerzeteshez, és mondd neki a következőket: „Az öregek mondják neked, Khémaka barátom:Ez a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, amelyről a Magasztos beszélt: a ragaszkodásnak alávetett forma halmaza ….. a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaza. Ha a tiszteletreméltó Dászaka a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz egyikére sem tekint úgy, mint én-re, vagy én-hez tartozóra, akkor ő arhat, kinek szennyeződései leromboltattak.“

– Rendben, barátaim – felelte a tiszteletreméltó Dászaka, elment a tiszteletreméltó Khémakához, és átadta az üzenetet.

[A tiszteletreméltó Khémaka azt felelte:]

– „Ez a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, amelyről a Magasztos beszélt: a ragaszkodásnak alávetett forma halmaza ….. a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaza. Nem tekintek a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz egyikére sem úgy, mint én-re vagy én-hez tartozóra, noha még nem vagyok arhat, kinek szennyeződései leromboltattak. Barátaim, [az elképzelés] „én vagyok“, még nem tűnt el belőlem a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz vonatkozásában, de nem tekintek [ezek közül egyikre sem] úgy: „ez én vagyok“1.

Azután a tiszteletreméltó Dászaka elment az öreg szerzetesekhez, és beszámolt a tiszteletreméltó Khémaka szavairól. Ők azt felelték neki:

– Dászaka barátunk, menj el Khémaka szerzeteshez, és mondd neki a következőket: „Az öregek mondják neked, Khémaka barátom: Khémaka barátunk, amikor azt mondod: „én vagyok“, mi az, amire azt mondod: „én vagyok“? A formára mondod: „én vagyok“, vagy a formától elkülönülve mondod: „én vagyok“? Az érzésre mondod … az észlelésre … a késztetésekre … a tudatosságra moondod: „én vagyok“, vagy a tudatosságtól elkülönülve mondod: „én vagyok“? Khémaka barátunk, amikor azt mondod: „én vagyok“, mi az, amire azt mondod: „én vagyok“?“

– Rendben, barátaim – felelte a tiszteletreméltó Dászaka, elment a tiszteletreméltó Khémakához, és átadta az üzenetet.

– Elég, Dászaka barátom! Miért szaladsz folyamatosan oda-vissza? Add ide a botomat, barátom. Elmegyek az öreg szerzetesekhez magam.

Akkor a tiszteletreméltó Khémaka, botjára támaszkodva elment az öreg szerzetesekhez, üdvözlő szavakat váltott velük, és leült az egyik oldalra. Akkor az öreg szerzetesek így szóltak hozzá:

– Khémaka barátunk, amikor azt mondod: „én vagyok“ … mi az, amire azt mondod: „én vagyok“?

– Barátaim, nem mondom a formára: „én vagyok“, és nem mondom a formától elkülönülve sem: „én vagyok“. Nem mondom az érzésre: „én vagyok“ … sem az észlelésre: „én vagyok“ … sem a késztetésekre: „én vagyok“ … sem a tudatosságra: „én vagyok“, és nem mondom a tudatosságtól elkülönülve sem: „én vagyok“. Barátaim, noha [az elképzelés] „én vagyok“, még nem tűnt el belőlem a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz vonatkozásában, de nem tekintek [ezek közül egyikre sem] úgy: „ez én vagyok“.

Képzeljétek el, barátaim egy kék, vörös vagy fehér lótusz illatát. Helyesen szólna-e az, aki azt mondja: „az illat a szirmokhoz tartozik“, vagy: „az illat a porzóhoz tartozik2“, vagy: „az illat a bibéhez tartozik“?

– Nem, barátunk.

– Ha helyesen akar felelni, azt kell válaszolnia: „Az illat a virághoz tartozik.“

Ugyanígy, barátaim, nem mondom a formára: „én vagyok“, és nem mondom a formától elkülönülve sem: „én vagyok“. Nem mondom az érzésre: „én vagyok“ … sem az észleléssre: „én vagyok“ … sem a késztetésekre: „én vagyok“ … sem a tudatosságra: „én vagyok“, és nem mondom a tudatosságtól elkülönülve sem: „én vagyok“. Barátaim, noha [az elképzelés] „én vagyok“, még nem tűnt el belőlem a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz vonatkozásában, de nem tekintek [ezek közül egyikre sem] úgy: „ez én vagyok“.

Barátaim, annak ellenére, hogy a nemes tanítvány az alsó öt béklyót már hátrahagyta, a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz tekintetében még mindig maradt benne önhittség: „én vagyok“; vágy: „én vagyok“; rejtett hajlam: „én vagyok“, melyeket nem tépett ki gyökerestől.

Valamivel később a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz eredetén és széthullásán szemlélődve időzik, eképpen: „Ilyen a forma, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése; ilyen az érzés … ilyen az észlelés … ilyenek a késztetések … ilyen a tudatosság, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése.“ Ahogy a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz eredetén és széthullásán szemlélődve időzik, a megmaradt önhittséget: „én vagyok“; vágyat: „én vagyok“; rejtett hajlamot: „én vagyok“, - melyeket addig nem tépett ki gyökerestől - végül gyökerestől kitépi.

Képzeljetek el, barátaim egy piszkos és foltos ruhát, melyet a tulajdonosa elvisz a mosóhelyre. A mosóember egyenletesen lesúrolja (mosó)sóval, lúggal vagy tehéntrágyával, és tiszta vízben kiöblíti. Habár a ruha tiszta lesz, még őrzi a só, lúg vagy tehéntrágya visszamaradt szagát; még nem tűnik el belőle.. A mosóember azután visszaadja a tulajdonosának, aki illatos kosárba teszi, és a só, lúg vagy tehéntrágya visszamaradt szaga; mely addig nem tűnt el belőle, ezzel eltűnik3.

Ugyanígy, barátaim, annak ellenére, hogy a nemes tanítvány az alsó öt béklyót már hátrahagyta, a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz tekintetében még mindig maradt benne önhittség: „én vagyok“; vágy: „én vagyok“; rejtett hajlam: „én vagyok“, melyeket nem tépett ki gyökerestől. … Ahogy a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz eredetén és széthullásán szemlélődve időzik, a megmaradt önhittséget: „én vagyok“; vágyat: „én vagyok“; rejtett hajlamot: „én vagyok“, - melyeket addig nem tépett ki gyökerestől - végül gyökerestől kitépi.

Mikor ez elhangzott, az öreg szerzetesek így szóltak a tiszteletreméltó Khémakához:

– Nem azért tettük föl kérdéseinket, hogy fárasszuk a tiszteletreméltó Khémakát, [132] de tudtuk, hogy a tiszteletreméltó Khémaka képes lesz részletesen megmagyarázni, tanítani, hirdetni, megalapozni, felfedni, megvizsgálni és értelmezni a Magasztos tanítását. És a tiszteletreméltó Khémaka (csakugyan) részletesen megmagyarázta, tanította, hirdette, megalapozta, felfedte, megvizsgálta és értelmezte a Magasztos tanítását.

Ez volt, amit a tiszteletreméltó Khémaka elmondott. Az öreg szerzetesek emelkedett hangulatban, örömmel hallgatták a tiszteletreméltó Khémaka kijelentéseit. Mialatt elmondta ezt a tanítóbeszédet, hatvan idős szerzetes és maga a tiszteletreméltó Khémaka a nem-ragaszkodás által.megszabadultak a szennyeződésektől.


  1. Habár mind a SN három kiadásában és a Hagyom. kiadásokban is aszmí ti adhigatam olvasható, ez valószínűleg egy régi, rontott változat. Javaslom inkább aszmí ti avigatam-ként értelmezni; a módosítást alátámasztó érveimet lásd a Khandhaszamjutta 61-es jegyzetében. Hagyom.: A sóvárgás és önhittség föllelhető a kifejezésben: „Én vagyok.“ Ez a szakasz tisztázza a székha és az arhat közötti lényeges különbséget. Míg a székha fölszámolta a személyiség nézetét, és így már nem azonosítja az öt halmazt az énnel, ugyanakkor még nem pusztította el a tudatlanságot, amely viszont még fönntart egyfajta visszamaradt önhittséget és vágyat: „én vagyok“ (anuszahagató aszmí ti mánó aszmí ti cshandó), az öt halmaz vonatkozásában. Ellenben az arhat elpusztította a tudatlanságot, minden téves elképzelés gyökerét, így többé már nem táplál semmiféle elgondolást az én-ről és enyém-ről. A többi öreg még nyilvánvalóan nem érte el a felébredettség semmilyen fokát, és így nem értette ezt a különbséget. Ám a tiszteletreméltó Khémakának legalább folyamba lépettnek kellett lennie (egyesek úgy tartják, vissza-nem-térő volt, míg mások egyszer-visszatérőként beszélnek róla). Ezért aztán tudta, hogy a személyiség nézetének fölszámolása nem tünteti el teljesen a személyiség érzetét. Az öt halmazon alapuló „alanyiság bűze“ még a vissza-nem-térő tapasztalását is áthatja. 

  2. Inkább a vantassza szót részesítem előnyben, melyet az SS-ben találtam; szemben a vannassza szóval, amely a három nyomtatott kiadásban szerepel. 

  3. Hagyom.: A tanulatlan világi ember tudati folyamatai olyanok, akár a szennyes ruhák. A három szemlélődés (a mulandóságon, szenvedésen és éntelenségen) olyan, mint a háromféle tisztítószer. A vissza-nem térő tudati folyamatai olyanok, akár a három tisztítószerrel átmosott ruhák. A szennyeződések, melyek az arhatság ösvényén elpusztításra kerülnek, olyanok mint a tisztítószerek visszamaradt szaga. Az arhatság ösvényén felhalmozott tudás olyan, mint az illatosított kosár; s éppen úgy pusztulnak el a szennyeződések mind az ösvény által, ahogyan a tisztítószerek visszamaradt szaga eltűnik, miután a ruhát elhelyezték a kosárban. 

Így készült:

Fordítota: Darvas Gabriella

Forrás: SN 22.89, Bhikkhu Bodhi, angol

Szerzői jogok: Darvas Gabriella, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.