Szávatthiban.
Ekkor a Tiszteletreméltó Ráhula odament a Magasztoshoz, kifejezte hódolatát, leült az egyik oldalára és így szólt hozzá:
– Tiszteletreméltó uram, hogyan kellene megismernünk, hogyan kellene látnunk e tudatos testet illetően és minden külső jelet illetően, hogy az elménk az én-teremtéstől, enyém-teremtéstől, és az önhittségtől mentes – túl a különbségtételen – és békés és valóban megszabadult legyen?
– Bármely rúpa legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli – helyes bölcsességgel minden rúpát így látva a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’, a nemragaszkodás által megszabadulsz.
Bármely védaná legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli – helyes bölcsességgel minden védanát így látva a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’, a nemragaszkodás által megszabadulsz.
Bármely szannyá legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli – helyes bölcsességgel minden szannyát így látva a valóságában: Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’, a nemragaszkodás által megszabadulsz.
Bármely szankhárák legyenek is azok, Ráhula, akár múltbeliek, akár jövő- vagy jelenbeliek, belsők vagy külsők, durvák vagy finomak, alsóbb- vagy felsőbbrendűek, távoliak vagy közeliek – helyes bölcsességgel minden szanszkárát így látva a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’, a nemragaszkodás által megszabadulsz.’
Bármely vinnyána legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli – helyes bölcsességgel minden vinnyánát így látva a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem,’ a nemragaszkodás által megszabadulsz.
Ha így ismersz és látsz, Ráhula, akkor e tudatos testet illetően és minden külső jelet illetően az elméd mentes az én-teremtéstől, enyém-teremtéstől és az önhittségtől, túllépett a különbségtételen és békés és valóban megszabadult.