Szávatthíban, a nap közepe táján, Paszénadi király meglátogatta a Magasztost, majd mély hódolata kinyilvánítása után leült az oldalához.
– Merre jártál így a nap közepén, hatalmas király? – kérdezte tőle a Magasztos.
– Éppen csak a szokásos királyi ügyek lebonyolításával voltam elfoglalva, tiszteletreméltó uram. Olyan ügyek ezek, amik olyanok számára adódnak, akik már meghódítottak maguknak egy hatalmas területet, szigorú irányításuk alatt tartva azt; olyanok számára, akik már az uralkodástól megbódulva készek az érzéki örömök önfeledt élvezésére.
– Mit gondolsz, hatalmas király? Tegyük fel, hogy egy megbízható futár a következő hírt hozza neked keletről; “Tudnod kell, hogy egy óriási, egekbe érő hegy közeledik feléd sebesen, minden élőlényt elpusztítva az útjában! Tedd, amit helyesnek látsz!” Aztán egy második futár nyugatról, egy harmadik északról, egy negyedik pedig délről is ugyanezt a hírt hozza neked. Ha egy ekkora veszély, egy ilyen mértékű pusztítás fenyegetne téged és az alattvalóid drága életét, mit kellene tenned?
– Tiszteletreméltó uram, ha valóban ekkora veszély, ilyen mértékű pusztítás fenyegetne engem és az alattvalóim drága életét, mi mást tehetnék azon kívül, hogy a Dhamma szerint élek, igazságosan, jószándékúan és érdemleges cselekedeteket hajtva végre?
– Akkor elmondom neked, hatalmas király, kijelentem neked, hatalmas király; az öregedés és a halál éppen így közeledik feléd sebesen. Tehát mit kellene tenned?
– Miközben az öregedés és a halál ilyen módon közeledik felém, tiszteletreméltó uram, mi mást tehetnék azon kívül, hogy a Dhamma szerint élek, igazságosan, jószándékúan és érdemleges cselekedeteket hajtva végre?
Királyként rengeteg területet elfoglaltam különböző csatákat vívva gyalogosokkal, lovasokkal, harcszekerekkel és elefántokkal is, de ebben az esetben semmi esélye a győzelemnek ilyen csaták által.
A királyi udvaromban rengeteg tanácsadóm is van, akik leleményességükkel és ravaszságukkal képesek megtéveszteni és megosztani az ellenségeimet, de ebben az esetben semmi esélye a győzelemnek ilyen módszerek által sem.
A kincseskamrámban tartott bőséges arannyal általában le tudnám csillapítani és ki tudnám engesztelni ellenségeimet, de ebben az esetben semmi esélye a győzelemnek ilyen vagyon árán sem.
Miközben az öregedés és a halál ilyen módon közeledik felém, tiszteletreméltó uram, mi mást tehetnék azon kívül, hogy a Dhamma szerint élek, igazságosan, jószándékúan és érdemleges cselekedeteket hajtva végre?
– Így van, hatalmas király! Így van, hatalmas király! Mi mást is tehetnél azon kívül, hogy a Dhamma szerint élsz, igazságosan, jószándékúan és érdemleges cselekedeteket hajtva végre?
Ez volt az, amit a Magasztos mondott. Mondandóját befejezve a Tanító, a Tathágata így folytatta:
“Ahogy szilárd kőből álló hegyek,
Hatalmasak, egekbe nyúlóak
Húzódnának össze minden oldalról,
Mindent szétzúzva az útjukban –
Így közeledik az öregedés és a halál is
Szétzúzva minden élő lényt –Legyen az khattiya, brahmin, vessa, sudda,
Kitaszítottak, száműzöttek vagy dögevők:
Senkinek sem kegyelmeznek –
Mindent elpusztítanak.
Nincs remény a győzelemre
sem csaták, sem leleményesség, sem vagyon által.Egy bölcs ember tehát,
A saját java érdekében
A Buddhába, a Dhammába
és a Saṅghába fekteti a hitét.Ha valaki testben, beszédben és gondolatban is
A Dhammához igazítja magát,
Azt már ebben az életben is dícsérni fogják
és halála után is jobb helyen ünnepelhet majd.“