– Szerzetesek! A Mindent fogom nektek tanítani, mely egy olyan jelenség, amit el kell engedni. Hallgassatok figyelmesen, beszélni fogok.
– Ahogy kívánod, urunk — válaszolták a szerzetesek.
– És mely Minden az a jelenség, amit el kell engedni? — mondta a Magasztos.
A szemet el kell engedni1. A formát el kell engedni. A szem tudatosságát el kell engedni. A szemnél létre jövő érintkezést2 el kell engedni. És bármit, ami keletkezik és függ a szemnél létre jövő érintkezéstől – akár gyönyörként megtapasztalt, akár fájdalomként, akár sem-nem-gyönyör-sem-nem-fájdalomként megtapasztalt – el kell azokat is engedni.
A fület el kell engedni. Hangokat el kell engedni….
Az orrot el kell engedni. Az illatokat el kell engedni…
A nyelvet el kell engedni, az ízeket el kell engedni…
A testet el kell engedni. A testtel érzékelhető tapintásokat el kell engedni…
Az elmét el kell engedni. A gondolkodást el kell engedni. Az elme tudatosságát el kell engedni. Az elménél létre jövő érintkezést3 el kell engedni. És bármit, ami keletkezik és függ az elménél létre jövő érintkezéstől – akár gyönyörként megtapasztalt, akár fájdalomként, akár sem-nem-gyönyör-sem-nem-fájdalomként megtapasztalt – el kell azokat is engedni.
Ezt hívják a Mindennek, mely egy olyan jelenség, amit el kell engedni.