– Szerzetesek! Fejlesszétek az összpontosítást! Egy összpontosításban (időző) szerzetes úgy észleli a dolgokat, ahogy azok valójában vannak. És mit érzékel úgy a szerzetes, ahogy az valójában van?
Úgy érzékeli, ahogy az valójában van: ‘A szem állandótlan’ … ‘A forma állandótlan’… ‘A szem-tudatosság állandótlan’ … ‘A szem-kapcsolódása1 állandótlan’ … ‘Bármi is keletkezzék a szem-kapcsolattal összefüggésben, legyen az kellemes, fájdalmas, vagy sem-kellemes-sem-fájdalmas tapasztalat, mindegyik állandótlan.’
Úgy érzékeli, ahogy az valójában van: ‘A fül állandótlan, (…)’. ‘Az orr állandótlan (…)’. ‘A nyelv állandótlan (…)’. ‘A test állandótlan (…)’.
Úgy érzékeli, ahogy az valójában van: ‘Az elme állandótlan’ … ‘A gondolat állandótlan’ … ‘A gondolkodó-tudatosság állandótlan’ … ‘Az elme-kapcsolódás2 állandótlan’ … ‘Bármi is keletkezzék az elme kapcsolódásával összefüggésben, legyen az kellemes, fájdalmas, vagy sem-kellemes-sem-fájdalmas tapasztalat, mindegyik állandótlan.’
Tehát, szerzetesek! Így fejlesszétek az összpontosítást! Egy összpontosításban (időző) szerzetes úgy észleli a dolgokat, ahogy azok valójában vannak.