Így hallottam.
Egy alkalommal a Boldogságos Rádzsagahában időzött a Bambuszligetben, a Mókusrezervátumban.
Ezidőben a Tiszteletreméltó Godhika az Isigili-lejtőn lévő Fekete Sziklán tenyézett. Miközben a Tiszteletreméltó Godhika szorgalmasan, buzgón és határozottan gyakorolt, elérte az elme átmeneti felszabadulását, de elesett ettől az ideiglenes felszabadulástól.
Másodszor is, miközben a Tiszteletreméltó Godhika szorgalmasan, buzgón és határozottan gyakorolt, elérte az elme átmeneti felszabadulását, de elesett ettől az ideiglenes felszabadulástól. Harmadszor… Negyedszer… Ötödször… Hatodik alkalommal, miközben a Tiszteletreméltó Godhika szorgalmasan, buzgón és határozottan gyakorolt, elérte az elme átmeneti felszabadulását, de elesett ettől az ideiglenes felszabadulástól. Hetedik alkalommal, amikor a Tiszteletreméltó Godhika szorgalmasan, buzgón és határozottan gyakorolt, elérte az elme átmeneti felszabadulását.
Így történt, hogy a Tiszteletreméltó Godhika eszébe jutott: “Már hatszor estem el az elme átmeneti felszabadulásától. Hadd használjam a kést.”
Ekkor a Gonosz Mára, miután saját elméjével felismerte a tiszteletreméltó Godhika elméjében kialakuló gondolatokat, odament a Magasztoshoz, és ezekkel a versekkel fordult hozzá:
“Ó nagy hős, bölcsességben hatalmas,
Erővel és dicsőséggel lángoló!
Lábaid elé borulok, egy a Látással,
Aki legyőzött minden ellenségeskedést és félelmet.“Ó nagy hős, aki legyőzte a halált,
A tanítványod a halál után vágyik.
Saját életének szándékozik véget vetni:
Tartsd vissza őt ettől, ó, fénylő!“Hogyan képes a te tanítványod, ó Boldogságos –
Az, aki gyönyörködik a tanításban,
Egy gyakorló, aki elméje tökéletesítését keresi –
Elvenni a saját életét, óh híres?”
Ezidőben a Tiszteletreméltó Godhika éppen használta a kést. Aztán a Boldogságos, miután megértette: “Ez a gonosz Mára”, így szólt hozzá versben:
“Valóban így cselekszenek az állhatatosak:
Nem kötődnek az élethez.
Gyökerével kihúzta a vágyat,
Godhika elérte a végső Nibbánát.”
Aztán a Boldogságos így szólt a bhikkhukhoz: “Gyertek, bhikkhuk, menjünk az Isigili lejtőn lévő Fekete Sziklához, ahol Godhika klánember használta a kést.”
– Igen, tiszteletreméltó urunk – válaszolták azok a bhikkhuk. Ezután a Boldogságos számos bhikkhuval együtt az Isigili lejtőn lévő Fekete Sziklához ment. A Boldogságos látta a távolban a Tiszteletreméltó Godhikát, aki az ágyon feküdt vállát elfordítva.
Ekkor egy füstfelhő, a sötétség örvénye haladt keletre, majd nyugatra, északra, délre, felfelé, lefelé és a köztes negyedek felé. A Boldogságos ezután így szólt a bhikkhukhoz: “Látjátok-e, bhikkhuk, azt a füstfelhőt, azt a sötétség örvénylését, amely kelet felé halad, majd nyugatra, északra, délre, felfelé, lefelé és a köztes negyedek felé?”
– Igen, tiszteletreméltó urunk.
– Ez, bhikkhuk, Mára, a Gonosz, aki Godhika klánember tudatát keresi, és azon töpreng: “Hol jött létre Godhika klánember tudata?” Azonban, bhikkhuk, tudatát sehol sem létrehozva, Godhika klánember elérte a végső Nibbánát.
Ekkor a Gonosz Mára sárga vilvafából készült lantot fogva odalépett a Boldogságoshoz, és versben megszólította:
“Fent, lent és keresztben,
A négy negyedben és a kettő között
Kerestem de nem találom azt
Ahová Godhika ment.”
A Boldogságos:
“Az a rendíthetetlen ember határozott volt,
Egy meditáló, aki mindig örült a meditációnak,
Éjjel-nappal alkalmazta magát
Az élethez való kötődés nélkül.“Miután legyőzte a Halál seregét,
Nem tér vissza a megújult létezéshez,
Gyökerével kihúzta a vágyat,
Godhika elérte a végső Nibbánát.”Annyira elöntötte a bánat
Hogy a lantja kiesett a hónaljából.
Utána ez a csalódott lélek
Eltűnt a helyszínen.