SN 47.7 / S V 148

Makkaṭa Sutta

A majom

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / Bhikkhu Bodhi

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: SN 47.7, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

A Himalájában, a hegyek királyában vannak nehezem megközelíthető, zord vidékek, ahol sem majmok, sem emberek nem járnak. Vannak azonban olyan nehezen megközelíthető, zord vidékek, ahová majmok már elkószálnak, de az emberek nem. És vannak olyan elragadó felföldi síkságok is, ahol majmok és emberek is egyaránt járnak.

Az ilyen helyeken állítanak szurokcsapdát a vadászok a majmok csapásai mentén, hogy elkapjanak néhányat. Azok a majmok, akik természetüknél fogva nem buták és nem óvatlanok, amikor megpillantják ezeket a csapdákat, elkerülik azokat.

De az olyan majom, aki természeténél fogva buta és óvatlan odamegy a csapdához, és megfogja az egyik mancsával, és bele is ragad. Így morfondírozik: „Ki fogom szabadítani a mancsom!“, és megfogja a másikkal is, és azzal is beleragad. Majd így morfondírozik: „Ki fogom szabadítani mindkét mancsom!“, és megragadja azt az egyik lábával, és azzal is beleragad. Majd így morfondírozik: „Ki fogom szabadítani mindkét mancsom, és a lábam is!“, és megragadja azt a másik lábával is, és azzal is beleragad. Majd így morfondírozik: „Ki fogom szabadítani mindkét mancsom, és mindkét lábam is!“, és megragadja a szájával, így azzal is beleragad.

Így az a majom ötszörösen is kelepcébe került, ott fekszik jajgatva, szerencsétlenül, bajba keveredve, áldozatául a vadásznak, aki azt tesz vele, amit csak akar. Ezután a vadász, mivel eszébe sem jut elengedni a majmot, ott helyben nyársra húzza, felkapja, elmegy vele, ahogy neki tetszik.

Ez történik mindenkivel, aki olyan helyre téved, ami nem az ő megfelelő élőhelye, ami másvalakiknek a területe.

Épp ezért nem szabad olyan helyre tévednetek, ami nem a ti megfelelő élőhelyetek, ami másvalakiknek a területe! Aki olyan helyre téved, ami nem az ő megfelelő élőhelye, ami másvalakiknek a területe, ahhoz Mára odaférkőzik, és nála Mára meg is veti a lábát.

És egy szerzetes számára melyik élőhely nem megfelelő, mi másvalakiknek a területe? Az érzékelés öt síkja. Melyik ez az öt? A szemmel látható formák, amelyek, kellemesek, megnyerők, bájosak, kedveltek, vágykeltők és csábítóak. A füllel hallható hangok… Az orral szagolható illatok… A nyelvvel ízlelhető ízek… A testtel érezhető testérzetek, amelyek kellemesek, megnyerők, bájosak, kedveltek, vágykeltők és csábítóak. Ezek a szerzetes számára nem megfelelő élőhelyek, ami másvalakiknek a területe.

Szerzetesek, olyan helyen tartózkodjatok, amely megfelelő élőhely számotokra, amely saját ősi birtokotok! Aki olyan helyen tartózkodik, ami számára megfelelő élőhely, ami az ősi birtoka, ahhoz Mára nem férkőzhet oda, nála Mára nem vetheti meg a lábát.

Egy szerzetes számára mi a megfelelő élőhely, mi saját ősi birtoka? Az éberség négy alapzata. Melyik ez a négy? Amikor a szerzetes a testre, mint testre összpontosít – igyekvően, lelkesen és figyelmesen –, félretéve a világ iránti sóvárgást és bánatot. Amikor az érzésekre, mint érzésekre összpontosít… Amikor a tudatra, mint tudatra összpontosít… Amikor a tudat tartamaira, mint a tudat tartamaira összpontosít – igyekvően, lelkesen és figyelmesen –, félretéve a világ iránti sóvárgást és bánatot. Ez a szerzetes számára a megfelelő élőhely, ez a saját ősi birtoka.

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: SN 47.7, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.