SN 47.8 / S V 149

Sūda Sutta

A szakács

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / Bhikkhu Bodhi

Így készült:

Fordítota: Obsitos Ildikó

Forrás: Prof. U Ko Lay, SN 47.8, angol

Szerzői jogok: Obsitos Ildikó, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Szerzetesek, tegyük fel, hogy van egy esztelen, tapasztalatlan, ügyetlen szakács; és tegyük fel, hogy ez a szakács a királynak vagy az ő miniszterének a legkülönbözőféleképpen elkészített ételeket szolgálja fel, a felszolgált fogások mindegyike más-más ízvilágú, az egyik savanyú, a másik keserű, a harmadik csípős, van, amelyik édes, van, amelyik fanyar vagy éppen nem fanyar, van, amelyik sós és van, amelyik sótlan.

Szerzetesek, az esztelen, tapasztalatlan, ügyetlen szakács nem veszi figyelembe a mestere reakcióit. Úgy gondolkodik, hogy

“Ma a mesterem biztosan elégedett ezzel az étellel, vagy az után az étel után nyúl, vagy sokat vesz ebből az ételből, vagy elismerőleg szól arról az ételről; ma a mesterem elégedett a savanyú étellel, vagy a savanyú étel után nyúl, vagy sokat vesz a savanyú ételből, vagy elismerőleg szól a savanyú ételről; ma a mesterem elégedett a keserű étellel, vagy a csípős étellel, vagy az édes étellel, vagy a fanyar étellel, vagy a nem fanyar étellel, vagy a sós étellel, vagy a sótlan étellel, vagy a sótlan étel után nyúl, vagy sokat vesz a sótlan ételből, vagy elismerően szól a sótlan ételről.”

Szerzetesek, tehát az esztelen, tapasztalatlan, ügyetlen szakács nem részesül ruha, élelem, fekhely és – betegség esetén – orvosság adományában. És miért van ez így? Azért, szerzetesek, mert az esztelen, gyakorlatlan, ügyetlen szakács nem veszi figyelembe a mestere reakcióit.

Hasonlóképpen szerzetesek, az esztelen szerzetes, aki tapasztalatlan (ebben a tanításban) és ügyetlen (a meditáció gyakorlásában) megpróbálja a tudatát nagy szorgalommal a testére és az általa a külvilágból érzékelt dolgokra fordítani. De annak a szerzetesnek, aki a tudatát a testére és az általa a külvilágból érzékelt dolgokra fordítja, a tudata nem képes koncentrálni, a tudati szennyeződéseket1 nem képes kiiktatni. Nem képes figyelmét a meditáció lényegére irányítani.

Figyelme megmarad az érzeteken és az érzékelő tudaton, és nagy eltökéltséggel törekszik a tan megértésére2, így képes távol tartani a ragaszkodást és a szenvedést. De a szerzetes tudata, akinek figyelme a tan megértésére törekszik, az nem képes a meditáció lényegére figyelni: nem veszi figyelembe, hogy a tudata szennyezett, s ezzel a tudattal igyekszik rendíthetetlenül a (belátó) megértésre.

Szerzetesek, az esztelen szerzetes, aki tapasztalatlan (ebben a tanításban) és ügyetlen (a meditáció gyakorlásában) nem éri el a(z elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó) boldog örömet, és még ebben az életében nem szerzi meg a belátó megértést. És miért van ez így? Azért, szerzetesek, mert az esztelen, (ebben a tanításban) gyakorlatlan és (a meditáció gyakorlásában) ügyetlen szerzetes szennyezett tudattal igyekszik rendíthetetlenül a (belátó) megértésre.

Szerzetesek, tegyük fel, hogy van egy eszes, tapasztalt és ügyes szakács; és tegyük fel, hogy ez a szakács a királynak vagy az ő miniszterének a legkülönbözőféleképpen elkészített ételeket szolgálja fel, a felszolgált fogások mindegyike más-más ízvilágú, az egyik savanyú, a másik keserű, a harmadik csípős, van, amelyik édes, van, amelyik fanyar vagy éppen nem fanyar, van, amelyik sós és van, amelyik sótlan.

Szerzetesek, az eszes, tapasztalt és ügyes szakács figyelembe veszi a mestere reakcióit.

“Ma a mesterem ezzel az étellel elégedett, vagy az után az étel után nyúl, vagy sokat vesz ebből az ételből, vagy elismerőleg szól arról az ételről; ma a mesterem elégedett a savanyú étellel, vagy a savanyú étel után nyúl, vagy sokat vesz a savanyú ételből, vagy elismerőleg szól a savanyú ételről; ma a mesterem elégedett a keserű étellel, vagy a csípős étellel, vagy az édes étellel, vagy a fanyar étellel, vagy a nem fanyar étellel, vagy a sós étellel, vagy a sótlan étellel, vagy a sótlan étel után nyúl, vagy sokat vesz a sótlan ételből, vagy elismerően szól a sótlan ételről.”

Szerzetesek, tehát az eszes, tapasztalt és ügyes szerzetes részesül ruha, élelem, fekhely és – betegség esetén – orvosság adományában. És miért van ez így? Azért, szerzetesek, mert az eszes, tapasztalt és ügyes szerzetes figyelembe veszi a mestere reakcióit.

Hasonlóképpen szerzetesek, a bölcs szerzetes, aki tapasztalt (ebben a tanításban) és ügyes (a meditáció gyakorlásában) eléri a(z elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó) boldog örömet, és ebben az életében megszerzi a belátó megértést, ily módon figyelme megmarad az testen és az érzékelő tudaton, figyelme megmarad az érzeteken és figyelembe veszi azt, ahogyan a tudata érzékeli az öt khandhát3, így képes távol tartani a ragaszkodást és a szenvedést. Annak a szerzetesnek, aki képes figyelmét megtartani a testén, és a meditáció tárgyára koncentrálni a tudata megszabadul a tudati szennyeződésektől; siker koronázza őt a gyakorlásban, mert tudata képes rendíthetetlen figyelemmel a meditáció tárgyára koncentrálni. Ő képes a figyelmét rendíthetetlenül az érzékelésen, képes a figyelmét rendíthetetlenül a tudatán, képes a figyelmét rendíthetetlenül a tudat tárgyán tartani igyekezettel, megértéssel és gondossággal. Így képes távol tartani a ragaszkodást és a szenvedést.

Annak a szerzetesnek, aki képes figyelmét megtartani a tan megértésén, és a meditáció tárgyára koncentrálni a tudata megszabadul a tudati szennyeződésektől; siker koronázza őt a gyakorlásban, mert tudata képes rendíthetetlen figyelemmel a meditáció tárgyára koncentrálni.

Szerzetesek, így tehát a bölcs szerzetes, aki tapasztalt (ebben a tanításban) és ügyes (a meditáció gyakorlásában) eléri a(z elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó) boldog örömet, és még ebben az életben elnyeri a belátó megértést. És miért van ez így? Azért, szerzetesek, mert bölcs, tapasztalt, eszes szerzetest siker koronázza a gyakorlásban, mert tudata képes rendíthetetlen figyelemmel a meditáció tárgyára koncentrálni.


  1. nīvaraṇa: akadályok, lásd SN 46.55 

  2. Ez itt a satipaṭṭhāna (lásd DN 22) 2., 3. és 4. negyedének – az érzetek (vedanā), a tudat (citta), és a tudattartamok (dhammā) figyelésének – gyakorlása. A ‘tan’ (dhamma) fordítás talán mégis lefedi ez utóbbit, mivel a 4. negyed a Buddha alapvető tanítását (Az akadályokat, az öt halmazt, az érzékelés területeit, a megvilágosodási tényezőketés a a Négy Nemes Igazságot) tartalmazza. (M.V.

  3. azaz léthalmazt: a testet, az érzeteket, az észlelést/képzeteket, a késztetéseket és a tudatosságot (M.V.

Így készült:

Fordítota: Obsitos Ildikó

Forrás: Prof. U Ko Lay, SN 47.8, angol

Szerzői jogok: Obsitos Ildikó, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.