Ez a négy erő, ha kifejlesztik és fenntartják, hatalmas eredmény, hatalmas haszon. Hogyan fejlesszük ki, és hogyan tartsuk fenn a négy erőt, hogy hatalmas eredmény, hatalmas haszon legyen?
Ami azt illeti, amikor egy szerzetes kifejleszti a lelkesedésen1 és a kitartás gondolatán alapuló összpontosítóerőt, gondolván: “A lelkesedésem nem lesz sem túlságosan lomha, sem túl tevékeny, befelé nem lesz sem túlságosan korlátolt, kifelé nem lesz túlságosan szétszórt.” Folyamatosan érzékelve azt ami előtte és ami mögötte van, és hogy ami előtte van az ugyanaz mint ami mögötte van, és ami mögötte van az ugyanaz mint ami előtte van. Ami alatta van az ugyanaz mint ami felette van, és ami felette van az ugyanaz mint ami alatta van. Így időzik éjjel éppúgy mint nappal, és nappal éppúgy mint éjjel. Ilyen nyitott és akadálytalan éberséggel kifejleszt egy tisztább tudatot.
Kifejleszti a törekvésen2 és a kitartás gondolatán alapuló összpontosítóerőt gondolván: “A törekvésem nem lesz sem túlságosan lomha, sem túl tevékeny, befelé nem lesz sem túlságosan korlátolt, kifelé nem lesz túlságosan szétszórt.” Folyamatosan érzékelve azt ami előtte és ami mögötte van, és hogy ami előtte van az ugyanaz mint ami mögötte van, és ami mögötte van az ugyanaz mint ami előtte van. Ami alatta van az ugyanaz mint ami felette van, és ami felette van az ugyanaz mint ami alatta van. Így időzik éjjel éppúgy mint nappal, és nappal éppúgy mint éjjel. Ilyen nyitott és akadálytalan éberséggel kifejleszt egy tisztább tudatot.
Kifejleszti a szándékon3 és a kitartás gondolatán alapuló összpontosítóerőt gondolván: “A szándékom nem lesz sem túlságosan lomha, sem túl tevékeny, befelé nem lesz sem túlságosan korlátolt, kifelé nem lesz túlságosan szétszórt.” Folyamatosan érzékelve azt ami előtte és ami mögötte van, és hogy ami előtte van az ugyanaz mint ami mögötte van, és ami mögötte van az ugyanaz mint ami előtte van. Ami alatta van az ugyanaz mint ami felette van, és ami felette van az ugyanaz mint ami alatta van. Így időzik éjjel éppúgy mint nappal, és nappal éppúgy mint éjjel. Ilyen nyitott és akadálytalan éberséggel kifejleszt egy tisztább tudatot.
Kifejleszti a vizsgálódáson4 és a kitartás gondolatán alapuló összpontosítóerőt, gondolván: “A vizsgálódásom nem lesz sem túlságosan lomha, sem túl tevékeny, befelé nem lesz sem túlságosan korlátolt, kifelé nem lesz túlságosan szétszórt.” Folyamatosan érzékelve azt ami előtte és ami mögötte van, és hogy ami előtte van az ugyanaz mint ami mögötte van, és ami mögötte van az ugyanaz mint ami előtte van. Ami alatta van az ugyanaz mint ami felette van, és ami felette van az ugyanaz mint ami alatta van. Így időzik éjjel éppúgy mint nappal, és nappal éppúgy mint éjjel. Ilyen nyitott és akadálytalan éberséggel kifejleszt egy tisztább tudatot.
És milyen a túlságosan lomha vágy? Amikor a vágy lustasággal társul, lustasággal párosul, azt hívják túlságosan is lomha vágynak.
És milyen a túlságosan tevékeny vágy? Amikor a tevékenység nyugtalansággal társul, nyugtalansággal párosul, azt hívják túlságosan is tevékeny vágynak.
És milyen a befelé korlátolt vágy? Amikor a vágy tunyasággal és álmatagsággal társul, tunyasággal és álmatagsággal párosul, azt hívják befelé korlátolt vágynak.
És milyen a kifelé szétszórt vágy? Amikor a vágy az öt érzékszervi benyomás által izgatott, kifelé szórakozott és kicsapongó, azt hívják kifelé szétszórt vágynak.
És hogyan időzik a szerzetes érzékelve azt ami előtte és mögötte van, és érzékelve, hogy ami előtte van az ugyanaz mint ami mögötte van, és ami mögötte van az ugyanaz mint ami előtte van? Abban az esetben, ha a szerzetes előttire és mögöttire irányuló érzékelése kordában tartott, jól megfigyelt, jól megfontolt, jól hangolt5 a belátás eszközével. Így érzékeli folyamatosan a szerzetes azt ami előtte és ami mögötte van, és hogy ami előtte van az ugyanaz mint ami mögötte van, és ami mögötte van az ugyanaz mint ami előtte van.
És hogyan időzik a szerzetes érzékelve azt ami alatta és fölötte van, és hogy ami alatta van az ugyanaz mint ami fölötte van, és ami fölötte van az ugyanaz mint ami alatta van? Amikor a szerzetes úgy tekint a saját testére lábujjaitól felfelé és a feje tetejétől lefelé mint ami bőrrel borított és sokféle tisztátalan dologgal teli, úgymint: haj, szőr, köröm, fogak, hús, bőr, inak, csontok, velő, vese, szív, máj, mellhártya, lép, tüdő, vékonybél, vastagbél, gyomortartalom, ürülék, epe, nyák, genny, vér, verejték, faggyú, könny, háj, nyál, nyálka, ízületi folyadék, húgy. Így időzik a szerzetes azt érzékelve, hogy ami alatta van az ugyanaz mint ami fölötte van, és ami fölötte van az ugyanaz mint ami alatta van.
És hogyan időzik a szerzetes éjjel éppúgy mint nappal, és nappal éppúgy mint éjjel? Úgy, hogy a szerzetes jelekkel és témákkal fejleszti ki ugyanúgy éjszaka a vágyon és a kitartás gondolatán alapuló összpontosítóerőt mint nappal, és fordítva, jelekkel és témákkal fejleszti ki ugyanúgy nappal a vágyon és a kitartás gondolatán alapuló összpontosítóerőt mint éjszaka.
És a szerzetes hogyan fejleszti ki nyitott és akadálytalan éberséggel egy tisztább tudatot? Amikor a szerzetesnek a fényre, a nappalra (a nap bármelyik órájára) irányuló érzékelése jól kézben tartott, jól megalapozott. Így fejleszt ki a szerzetes nyitott és akadálytalan éberséggel egy tisztább tudatot.
(A fenti beszéd megismétlődik a törekvéssel, a szándékkal és a megkülönböztetéssel is)
Amikor a szerzetes így kifejlesztette és fenntartotta a négy erőt, számos különleges képességre tesz szert. Egyként sokká válik, sokként egyesül. Feltűnik. Eltűnik. Akadálytalanul halad át falakon, sáncokon, hegyeken akár az üres téren. Elmerül a földben és előbukik onnan, mintha csak víz lenne. Vízen jár, mintha az szilárd talaj lenne. Keresztbe tett lábakkal ülve repül a levegőben mint a madár. Kezeivel megérinti és megsimogatja a Napot és a Holdat, olyan erős és hatalmas. Testével hatást gyakorol még a messzi Brahma világokban is.
Kifinomult és az emberit felülmúló isteni fülével mindenféle hangot meghall, istenit és emberit, közeli és távolit.
Ismeri más lények, más személyek tudatát körülölelve azokat saját tudatosságával. A szenvedéllyel teli tudatot szenvedéllyel telinek látja, a szenvedélyektől mentes tudatot szenvedélyektől mentesnek látja. Az undorodó tudatot undorodónak látja, az undortól mentes tudatot undortól mentesnek látja. A zavaros tudatot zavarosnak látja, a zavarosságtól mentes tudatot zavarosságtól mentesnek látja. A beszűkült tudatot beszűkültnek látja, a szétszóródott tudatot szétszóródottnak látja. A kiterjesztett tudatot kiterjesztettnek látja, és a nem kiterjesztett tudatot nem kiterjesztettnek látja. A felülmúlhatatlan tudatot (ami még nem a legfelülmúlhatatlanabb szint) felülmúlhatatlannak látja, a nem felülmúlhatatlan tudatot nem felülmúlhatatlannak látja. Az összpontosított tudatot összpontosítottnak látja, a nem összpontosított tudatot nem összpontosítottnak látja. A felszabadult tudatot felszabadultnak látja, a fel nem szabadult tudatot fel nem szabadultnak látja.
Számtalan előző otthonára emlékszik vissza, úgy mint: egy születés, két születés, három, négy, öt, tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, száz, ezer, százezer, a világegyetem összehúzódásának számos korszaka, a világegyetem kitágulásának számos korszaka, a világegyetem összehúzódásának és kitágulásának számos korszaka, emlékezve hogy: “Ez volt a nevem, ehhez a családhoz tartoztam, ilyen volt a megjelenésem. Ez és ez volt az eledelem és a gyönyört és a fájdalmat ekként tapasztaltam, és ilyen volt életem vége. Arról a helyről eltávozván amott újra feltűntem. És ott szintén ez volt a nevem, ehhez a családhoz tartoztam, ilyen volt a megjelenésem. Ez és ez volt az eledelem és a gyönyört és a fájdalmat ekként tapasztaltam, és ilyen volt életem vége. Arról a helyről eltávozván amott újra feltűntem.” Így emlékszik vissza sok-sok előző életére a általában és részleteiben is.
Kifinomult és az emberit felülmúló isteni szemével látja a lényeket eltűnni és megjelenni, és meglátja mennyire jók vagy rosszak, szépek vagy csúnyák, szerencsések vagy szerencsétlenek a kammájuknak megfelelően: “Ezek a lények, akik rossz testi, beszédbeli és tudati tetteket cselekedtek, akik gyalázták a szerzeteseket, helytelen nézeteket tápláltak és e helytelen nézetek hatására cselekedtek, a test felbomlásával, a halál után a nélkülözés földjén, rossz helyen, az alsóbb birodalmakban, a pokolban jelennek meg újra. De azok a lények, akik jó testi, beszédbeli és tudati tetteket cselekedtek, akik nem gyalázták a szerzeteseket, akik helyes nézeteket tápláltak és e helyes nézetek hatására cselekedtek, a test felbomlásával, a halál után jó helyeken, a mennyei világokban jelennek meg újra.” Így látja tehát kifinomult és az emberit felülmúló isteni szemével a lényeket eltűnni és megjelenni, és látja meg mennyire jók vagy rosszak, szépek vagy csúnyák, szerencsések vagy szerencsétlenek a kammájuknak megfelelően.
A gondolatok áradatának megszüntetésével így marad egy szenvedélymentes, a tudatosságot felszabadító, a belátást felszabadító állapotban, tudva és felismerve magában mindezt itt és most.
Így fejlesszük ki, és tartsuk fenn a négy erőt, hogy hatalmas eredmény, hatalmas haszon legyen.