(Megjelent: Csak azt Tanítom… (2024), 33. oldal. A páli szakszavak magyar fordításához való egyeztetéshez lásd a Szójegyzéket.)
A dhamma uralmának kezdete1 (magszöveg)
A középső út
Ekkor a nagyszent így szólt az ötös társaság szerzeteseihez:
– Szerzetesek, aki a vándorútra tért, ezt a két irányt ne kövesse. Mi ez a kettő? Az egyik: az érzéki vágyakban lelt élvezetek boldogságát kereső gyakorlat – ez silány, világias, közönséges, avatottakhoz méltatlan, nem vezet el a célhoz. A másik: az [aszketikus] önkimerítés gyakorlata – ez boldogtalanságot hoz, avatottakhoz méltatlan, nem vezet el a célhoz.
Az általjutott felismerte a mindkét irányt elkerülő középső utat, amely látást és tudást ad; elcsituláshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, ellobbanáshoz vezet.
És mi ez a középső út?
Az avatottak nyolcrétű ösvénye, éspedig a megfelelő nézet, a megfelelő szándék, a megfelelő beszéd, a megfelelő cselekvés, a megfelelő megélhetés, a megfelelő erőfeszítés, a megfelelő emlékezés, a megfelelő összpontosítás.
Az avatottak négy igazsága
Ím, szerzetesek, az avatottak igazsága a boldogtalanságról. Boldogtalanságot hoz a születés is, az öregség is, a betegség is és a halál is. Boldogtalanságot hoz a kellemetlennel együtt lenni és boldogtalanságot hoz a kedvestől távol lenni. Boldogtalanságot hoz az is, ha a kívánság nem teljesül. – Összegezve, boldogtalanságot a befogadás öt áradata2 hoz.
Ím, szerzetesek, az avatottak igazsága a boldogtalanság forrásáról. Ez nem más, mint a szomjúhozás – mely folyton újraéled; az öröm iránti szenvedélyhez társul; ebben is, abban is örömét leli.
Éspedig az érzéki élvezetek szomjúhozása; a „legyen“ szomjúhozása; a „ne legyen“ szomjúhozása.3
Ím, szerzetesek, az avatottak igazsága a boldogtalanság kiküszöböléséről. Nem más ez, mint teljes szenvedélymentesség révén a szomjúhozás kiküszöbölése: elhagyása, elvetése, elengedése, be nem fogadása.
Ím, szerzetesek, az avatottak igazsága a boldogtalanság kiküszöbölésére vezető útról. Ez maga az avatottak nyolcrétű ösvénye, éspedig a megfelelő nézet, a megfelelő szándék, a megfelelő beszéd, a megfelelő cselekvés, a megfelelő megélhetés, a megfelelő erőfeszítés, a megfelelő emlékezés, a megfelelő összpontosítás.
A dhamma uralmának kezdete (folytatás)
(1) „Ez az avatottak igazsága a boldogtalanságról“ – ezzel korábban sohasem tanított dhammákra (tanításokra) nyílt rá a szemem. Létrejött róluk az ismeret, a felismerés, a tudás; fényre kerültek.
„Fel kell ismerni a boldogtalanságot“ – erre is rányílt a szemem.
„Felismertem a boldogtalanságot“ – erre is rányílt a szemem.
(2) „Ez az avatottak igazsága a boldogtalanság forrásáról; el kell apasztani a boldogtalanság forrását; el is apasztottam.
(3) Ez az avatottak igazsága a boldogtalanság kiküszöböléséről; meg kell valósítani a boldogtalanság kiküszöbölését; meg is valósítottam.
(4) Ez az avatottak igazsága a boldogtalanság kiküszöbölésére vezető útról; ezt kell kitaposni; ki is tapostam.“
Mindezzel rányílt a szemem az eddigi tanításokban nem szereplő tényezőkre. Létrejött róluk az ismeret, a felismerés, a tudás; fényre kerültek. Felismertem, szerzetesek, hogy amíg csak a valóságnak megfelelően, helyesen, teljesen tisztán meg nem értettem az avatottak négy igazságának három vonatkozását,4 összesen tizenkét formáját, addig nem érhettem el a teljes és tökéletes megvilágosodást, amely felülmúlhatatlan ezen a világon (az istenekkel, Márával, Brahmával együtt, az emberiségben a szamanákkal és bráhminokkal együtt, istenestül-emberestül).
Felismertem, szerzetesek, hogy mivel a valóságnak megfelelően, helyesen, teljesen tisztán megértettem az avatottak négy igazságának három vonatkozását, összesen tizenkét formáját, ezért elértem a teljes és tökéletes megvilágosodást, amely felülmúlhatatlan ezen a világon (az istenekkel, Márával, Brahmával együtt, az emberiségben a szamanákkal és bráhminokkal együtt, istenestül-emberestül). Felismertem és láttam, hogy megszabadulásom rendíthetetlen; ez az utolsó születés, többé nincs újralétesülés.5
Ezt mondta a nagyszent. Az ötös társaság szerzetesei pedig megelégedéssel és örömmel fogadták a nagyszent tanítását.
A magyarázat közben Kondannya testvérnek megnyílt a dhammát tisztán, szenvedélyek nélkül látó szeme: „Aminek dhammája (sajátossága), hogy keletkezett – forrása van, mindannak az is dhammája, hogy megszűnik – kiküszöbölhető.“
Az örömhír elér az istenekig
Miután a nagyszent útjára indította a dhamma uralmát, a földi istenek e szózatot hallatták: „Íme, a nagyszent Benáreszben, az Iszipatana vadasligetben útjára indította a dhamma felülmúlhatatlan uralmát. Sem szamana, sem bráhmin, sem isten, sem Mára, sem Brahmá, sem más a világon nem képes visszafordítani“. E szózatot továbbadták a Négy Király istenek, tőlük a Harminchárom istenek, majd Jama istenei, az elégedett istenek, a teremtményeiknek örvendező istenek, a mások teremtményein uralkodó istenek és a Brahmá-testű istenek. És így e szózat még abban a szempillantásban, abban a pillanatban, abban a percben felért egészen a Brahmá-világig. És a világnak ez a százezer tartománya megrázkódott, megrengett, reszketett; mérhetetlen és pompázatos ragyogás támadt a világban, felülmúlva az istenek fenségét.
Akkor a nagyszent fennkölten így szólt:
– Lám, felismerted, Kondannya! Lám, felismerted!
Hiszen éppen ezért kapta Kondannya az Annyászikondannya (Felismerted-Kondannya) nevet.
E fontos szöveg, a Dhamma-csakka-ppavattana-szutta több néven is ismert: Benáreszi beszéd; A tan kerekének megforgatása. ↩
Az öt érzéken át beáramló, ötféle észlelet- és információ-tömeg befogadása, magamra vétele. ↩
‘Legyen’, pl. sok pénzem; ‘ne legyen’, vagyis múljon el pl. a köhögésem. ↩
A fentebb említett három vonatkozás, hogy ‘mi az’, ‘mit kell vele csinálni’ (ti.: felismerni, elapasztani, megvalósítani, kitaposni) és ‘mit csináltam vele’. ↩
Az ‘újralétesülés’, punabbhava, nyilván az avatottak második igazságában szereplő pónobbhaviká (folyton újraéledő) kifejezést értelmezi át, mely ott a szomjúhozásra vonatkozik. ↩