(1.) Lemondva az élőlényekkel
szembeni erőszakról,
egyet sem bántva,
utódra sem kéne vágynod,
nemhogy társra.
Magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(2.) A barátkozó ember
mennyi báj és kellem,
de a vonzerő sarkában, fájdalom.
A kellem hátrányait látva,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(3.) Akinek a tudatát
rokonszenv ejti rabul
a barátok és társak felé,
elhanyagolja igazi célját.
A baráti kötelék veszélyeit látva,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(4.) Ahogy a hatalmas bambuszok
fonódnak egymásba,
olyan a hitvesért, magzatért való aggodalom.
Mint egy kis bambuszcsíra,
semmibe sem gabalyodva,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(5.) Akár a szarvas a vadonban,
szabadon,
élelmet ott kutat, ahol csak akar:
a bölcs megbecsüli a szabadságot,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(6.) Társaságban,
– akár otthon, vagy
vándorúton –
kívánságaik zsákmánya vagy.
A szabadságot megbecsülve
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(7.) Mulatság és szerelem
van a házas életben,
és az utódok kényeztetése.
Borzasztó érzés,
ha elveszíted, kit szeretsz,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(8.) Ellenállás nélkül, mind a négy irányba,
elégedetten azzal amid van,
csüggedés nélkül a bajt kiállva,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(9.) Nehéz a kedvében járni
azoknak, kik az otthontalanságba távoztak,
éppúgy, mint a világiaknak.
Ledobva az aggodalmat
mások magzatáért,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(10.) Levágva a világi jegyeket1,
ahogy a kovilara-fa
hullajtja el leveleit,
a megfontolt ember elvág minden
világi köteléket,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(11.) Ha megfontolt barátra lelsz,
útitársra, jó életűre, bölcsre,
ki túl van minden veszélyen,
tarts vele jó érzéssel,
éberen!
(12.) Ha megfontolt barátot nem találsz,
útitársat, jó életűt, bölcset,
magányosan vándorolj, hagyd el,
akár egy király a birodalmát,
akár az elefánt a Matanga-vadonban,
a csordáját!
(13.) Dicsérjük a társaságot – igen!
Az átlagosat, de inkább a jobbat
kell barátnak választanod.
Ha ilyenre nem lelsz,
hiba nélkül élve
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(14.) Ragyogó aranykarkötő láttán,
mit kiválóan készített el az ötvös,
csörög-zörög egy kézen kettő,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(15.) [ezt gondolva:]
„Hasonlóképp,
ha mással élünk,
fecseghetünk, mást megsérthetünk.“
Látva, hogy így milyen veszélyt tartogat
a jövő:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(16.) Mivel az érzéki örömök
finomak, édesek és vonzóak,
számtalan alakban bűvölik el a tudatot.
Az érzékiség partjának hátrányát látva:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(17.) „Balsors, daganat, szerencsétlenség,
kórság, egy nyílvessző, veszély számomra.“
Az érzékiség partjának ezen veszélyeit látva:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(18.) Hideg és meleg, éhség és szomjúság,
szél és napsütés, böglyök és kígyók:
mindezeket zokszó nélkül kiállva
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(19.) Akár egy nagy fehér elefánt
erős vállakkal,
ki elhagyta csordáját,
a vadonban él, ott ahol akar,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(20.) „Nem érhet el még
részleges megvalósítást sem az,
ki örvend a társaságnak.“
A Napfivér szavait megfogadva:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(21.) Túllépve a kifacsart nézeteken,
a biztos utat eléred,
az ösvényt beteljesíted,
[felismerve:]
„Másokra nem hagyatkozva,
megértés ébred bennem.“
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(22.) Sóvárgás és csalás nélkül,
szomj és képmutatás nélkül,
– a káprázat és a szennyeződések
kihunytával -
a világok felé hajlás nélkül:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(23.) Elkerülve a rossz társaságot,
kik eltérítenek a céltól,
az elhagyott útra törekedj!
Ne végy magad mellé
oktalant, sóvárgót barátnak.
Magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(24.) Tanulttal állj össze,
ki megtartja a Dhammát,
ki nagyszerű, gyors észjárású.
Az értelmet megismerve,
enyhítsd a zavarodottságod,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(25.) Sóvárgás mentesen, a világi örömökben,
szerelemben és érzéki gyönyörökben örömöt nem találva,
az ékszereket elhagyva,
mindig igazat mondva:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(26.) Utódról, hitvesről,
apáról, anyáról,
vagyonról, gabonáról, rokonokról,
és érzéki örömökről mind lemondva:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(27.) „Mindez fogság, mézesmadzag.
Egy kis öröm után jön a csömör,
Majd még több szenvedés és fájdalom.“
Belátva mindezt körültekintően:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(28.) A béklyókat porrá zúzva,
akár a hal a vízben, aki a hálót szétszakítja,
– mint az eloltott tűz, ami már nem éget:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(29.) Szemlesütve, nem szabadosan,
az érzékeket vigyázva, a tudatot óvva,
a kéjre nem szomjazva, nem lángolva:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(30.) Levetve a világi jegyeket2,
ahogy a korall-fa
hullajtja el leveleit,
vonulj el okker csuhában:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(31.) Ízekre nem vágyva, figyelmesen,
koldulj háztól házra járva,
tudatodban ne tégy különbséget egyik család között sem:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(32.) Megszüntetve az éberség gátjait,
eltávolítva a szennyeződéseket, mindet,
nem függve, kimetszve az ellenszenvet,
a csábítást,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(33.) Hátat fordítva az élvezetnek és a fájdalomnak,
mint korábban a bánatnak és örömnek,
elérve a tiszta egykedvűséget, nyugalmat,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(34.) Megalapozott kitartással
a legfelsőbb cél elérésére,
szennyezetlen tudattal,
tunyaságtól mentesen tetteidben,
szilárd törekvéssel, állhatatosan és
erőteljesen,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(35.) A magányt és elmélyedést nem elhanyagolva,
folyamatosan a Dhammát élve,
a Dhamma szerint élve,
megértve a létesülés birodalmainak
veszélyét,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(36.) A vágy megszüntetésére,
az éberségre törekedve,
tanultan, tudatosan, zavartól mentesen,
biztosan, a Dhammát szem előtt tartva,
igyekezettel,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(37.) Félelem nélkül, mint az oroszlán mikor üvölt.
Csapdába bele nem esve, mint szél a hálóban.
Szennyezetlenül, mint a lótuszvirág a vízben:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(38.) Oroszlánként - ki erősen, kemény fogakkal,
győztesként, az állatok királyaként él –
keress egy elhagyatott helyet, és
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(39.) A megfelelő időben megvalósítva az
elengedést a jó szándékon,
együttérzésen, megbecsülésen,
egykedvűségen keresztül,
a világtól, semelyik világtól sem zavartatva,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(40.) Elengedve a vágyat,
az irtózatot és a káprázatot;
Porrá zúzva a bilincseket;
Az élet elmúlására ügyet sem vetve,
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
(41.) Az emberek érdekből barátkoznak.
Ritka manapság az önzetlen barát.
Saját megszűnésük és tisztátalanságuk
miatt siránkoznak, tehát:
magányosan vándorolj,
akár az orrszarvú!
Az angol fordító jegyzete:
E szutta refrénje vita tárgya. A szöveg szó szerint azt mondja „Magányosan vándorolj, akár egy ‘kard-szarv’“, ami a páli nyelvű kifejezés az orrszarvúra. A kommentárok azonban ragaszkodnak ahhoz az állásponthoz, hogy ez nem az állatra, csupán a szarvára vonatkozik, mivel az indiai orrszarvúnak, ellentétben az afrikaival, csak egy szarva van. Azonban néhány tudós úgy érvel, hogy az indiai orrszarvú egy magányos állat, a szarva önmagában amúgy sem vándorol, és ahogy a páli kánon más verseiben is ez a mondat, „magányosan vándorolj…“ egy személyre vagy egy állatra vonatkozik, nem csupán annak egy részére. Így például Dhp 329 (mint ahogy alább ez a vers is) azt mondja, hogy „magányosan vándorolj, hagyd el, akár egy király a birodalmát, akár az elefánt a Matanga-vadonban, a csordáját!“ Lehetséges azonban, hogy, egyszerre a viselkedése, és a szokatlan egy szarva miatt választották az orrszarvút a magányos vándorlás képeként. Mindemellett a fordításban fontos volt választani közülük. Tehát, mivel a „vándorolj, akár az orrszarvú“ sokkal természetesebben hangzik, mint a „vándorolj, akár egy szarv“, az általános olvasatot választottam. Ne feledjék azonban, hogy az orrszarvú szarvának furcsasága erősíti a képet.
Bizonyítékok találhatók arra, hogy az Snp 1.1-hez hasonlóan, ezek a versek eredetileg különálló költemények voltak, más és más alkalommal keletkeztek, és csak a megegyező refrén miatt gyűjtötték össze őket.