Én, Kulla, egy hullákkal szórt mezőn járva
egy nő elhagyatott testét láttam,
a temetőbe hajítva,
lakmározó férgekkel tele.
– Nézd ezt a zsák csontot, Kulla –
beteg, koszos, rothadt,
szivárgó és csorgó,
a bolondok öröme.
A tanítást tükörként használva
a tudás és a látás megvalósításához,
megvizsgáltam ezt a testet,
ami üreges kívül-belül.
Amilyen ez, olyan az;
ahogy az van, úgy van ez.
Ahogy lent, úgy fent;
ahogy fent, úgy lent.
Ahogy nappal, úgy éjjel;
mint éjjel, úgy nappal.
Ahogy előtte, úgy utána;
ahogy utána, úgy azelőtt.
Még egy öttagú zenekar zenéje
sem tud olyan élvezetet nyújtani,
mint amikor összpontosított elmével
helyesen felismered a Dhammát.