Így hallottam.
Egy időben a Buddha Sāvatthī közelében tartózkodott a Jeta ligetben, Anāthapiṇḍika kolostorában.
Abban az időben a Buddha a szabadban meditált az éjszaka sötétjében, miközben olajlámpák égtek körülötte.
És sok molylepke hullott le és zuhant a lámpákba, a gyászba és a pusztulásba. A Buddha látta, ahogyan a molylepkék a pusztulásba zuhannak.
Aztán, megértve ezt a dolgot, akkor a Buddha ezt a szívből jövő gondolatot fejezte ki:
“Sietve, elmulasztják a lényeget,
egyre több új köteléket képezve.
Mint a lángba hulló molylepkék,
egyesek megrögzülnek abban,
amit látnak vagy hallanak.”