Így hallottam.
Egy időben a Buddha Kosambī közelében, Ghosita kolostorában tartózkodott. Abban az időben, amikor Udena király épp egy parkban járt, királyi épülete leégett. Ötszáz nő halt meg abban a tűzben, élükön Sāmāvatī királynővel.
Aztán reggel több szerzetes felöltözködött, és tálaikat magukhoz véve bementek Kosambība alamizsnáért. Aztán étkezésük után, amikor visszatértek, a Buddha elé járultak, meghajoltak, leültek az egyik oldalára, és elmondták neki, hogy mi történt. Megkérdezték a Buddhától: „Uram, hol születtek újjá azok a világi nők a következő életben?“
„Azok között a világi nők között voltak folyamba lépők, egyszer visszatérők és vissza nem térők is. A világi nők közül senki sem halt meg a gyakorlat gyümölcse nélkül.“
Aztán, megértve ezt a dolgot, akkor a Buddha ezt a szívből jövő gondolatot fejezte ki:
“A világot elragadta a téveszme,
de értelmesnek tekintik.
A ragaszkodásba gabalyodott bolondot
sötétség veszi körül.
Örökkévalónak tűnik,
de annak, aki lát, nincs semmi.”