Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthi közelében lakott, Dzséta Ligetében, Anáthapindika kolostorában. Akkor, a Magasztos éppen egy Dhamma beszédet tartott a nibbánával kapcsolatban a bhikkhuknak, elmagyarázta nekik, szorgalmazta őket, ösztönözte őket, lelkesítette őket. És a bhikkhuk – befogadóan, figyelmesen, egész elméjükkel összpontosítva, odafigyelve – hallgatták a Dhammát.
És akkor, ahogy ennek a jelenetnek a lényegét megértette, a Magasztos ezt mondta:
Bhikkhuk, van nem-született, nem-létesült, nem-készített, nem-képződött; mert ha nem lenne, bhikkhuk, ami nem-született, nem-létesült, nem-készített, nem-képződött, akkor a születettből, létesültből, készítettből, képződöttből, nem lehetne itt felismerni kiutat. És pontosan ezért van, bhikkhuk, mert van nem-született, nem-létesült, nem-készített, nem-képződött; hogy a születettből, létesültből, készítettből, képződöttből, a kiút felismerhető.