A nibbána természetével kapcsolatban gyakran felvetődik a kérdés: a nibbána csak a szennyeződések megszüntetését, a szamszárából való megszabadulást jelenti-e, vagy pedig valamilyen önmagában is létező valóságot? A nibbána nem csak a szennyeződések megsemmisítése és a szamszára vége, hanem egy olyan valóság, amely meghaladja a hétköznapi tapasztalatok világát, és amely túl van a létbirodalmon.
A Buddha úgy hivatkozik a nibbánára, hogy az dhamma. Azt mondja például: „minden dhammák közül, legyenek azok feltételekhez kötöttek vagy feltétel nélküliek, a legkiválóbb dhamma, a legfelsőbb dhamma a nibbána“. A dhamma a tényleges valóságot jelenti, a létezőket, ellentétben a fogalmi dolgokkal. A dhammáknak két típusa van: a feltételekhez kötött és a feltételek nélküli. A feltételekhez kötött dhamma egy fennálló állapot, amely okok és feltételek mentén jött létre, valami olyan, amit a különféle feltételek működése eredményezett. A feltételekhez kötött dhammák az öt halmaz: az anyagi forma, az érzés, az érzékelés, a késztetések és a tudatosság. A feltételekhez kötött dhammák nem maradnak változatlanok. A létesülés szakadatlan folyamatán mennek keresztül. Felmerülnek, átalakulnak és elmúlnak a feltételeknek megfelelően.
A feltételek nélküli dhamma azonban nem okok és feltételek mentén jön létre. A feltételekhez kötött dhammáéval épp ellentétesek a jellemzői: nem merül fel, nem múlik el és nem alakul át. Mégis valóság, és a Buddha úgy jellemzi a nibbánát, mint feltételek nélküli dhammát.
A Buddha úgy beszél a nibbánáról, hogy az egy ájatana. A szó azt jelenti: birodalom, terület vagy szféra. Egy olyan szféra, ahol semmi sincs, ami megfelelne a hétköznapi tapasztalatainknak, és ezért tagadásokkal kell leírni, úgy, hogy tagadjuk a feltételekhez kötött dolgok minden korlátozott és meghatározott tulajdonságát.
A Buddha úgy beszél a nibbánáról, hogy az egy dhátu, vagyis elem, a ‘haláltalan elem’. Egy óceánhoz hasonlítja a nibbánát. Azt mondja, hogy akárcsak a hatalmas óceán, amelynek szintje ugyanolyan magas marad, emelkedés vagy süllyedés nélkül, akármennyi víz is ömlik bele a folyókból, ugyanúgy a nibbána is ugyanolyan marad, függetlenül attól, hogy sokan vagy kevesen érik el az emberek közül.
Úgy is beszél a nibbánáról, mint olyan valamiről, amit a testünkkel meg lehet tapasztalni, egy olyan tapasztalat, ami annyira eleven és erős, hogy úgy lehet leírni, mint „a haláltalan elem megérintése a testünkkel“.
A Buddha úgy is beszél a nibbánáról, hogy az egy ‘ország’ (pada), amatapada – a haláltalan ország – vagy accsutapada, a múlhatatlan ország.
Egy másik szó, amit a Buddha a nibbánára használ a szaccsa, ami azt jelenti, hogy ‘igazság’, ténylegesen létező valóság. A nibbánára itt igazságként, egy olyan valóságként utal, amelyet a nemes személyek közvetlen tapasztalat útján ismernek meg.
Összességében ezek a kifejezések világosan mutatják, hogy a nibbána ténylegesen létező valóság, és nem egyszerűen csak a szennyeződések megsemmisítése vagy a létezés megszüntetése. A nibbána feltételek nélküli, keletkezés nélküli és időtlen.